A Ködön túl ( átírás alatt)

II. fejezet. UFO

1.

A három férfi egy gyönyörű kertben sétált, és beszélgettek. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy nemcsak a kert által nyújtott szépségekről feledkeztek meg, hanem nem vették észre, az utánuk oson lányt. Másnak annál jobban szemet szúrt a lány. Anyja épp a házuk irányába tartott, mikor meglátta a vezetőt a két fiúval sétál, majd az utánuk lopakodó lányát. Temír egy magas fa árnyékába húzódott, és onnan leste a társaságot, annak ellenére, hogy jól tudta, hogy a bolygó hamarosan fordul és belépnek a negyvennyolc óra sötétségbe. Nagyon kíváncsi volt, hogy ugyan hol voltak, merre jártak? Mert a dokkolótól indultak útnak, és a lánya is onnan követte őket.

Trixin, lopakodó üzemódban ment utánuk, a fülét hegyezte, hogy mindent jól halljon, de a három férfi igen halkan, szinte suttogva beszélt. Néha –néha sikerül egy –egy szófoszlányt elcsípni, de addigra már a vízesésnél jártak. Érezte, és hallotta, hogy Delton hadar, ami nála az idegesség jele volt.

-Borzalmasan sajnálom, Helfus, hogy aznap, mikor a fiút elraboltuk, hibát követtünk el. –Alt bólogatott mellette. – Nem voltunk körültekintőek, és nem hoztuk magunkkal akkor a lányt. Hiába tértünk vissza, hiába követtük, nem volt mód és lehetőségünk arra, hogy magunkkal hozzuk – megálltak. Trixin nem figyelt oda eléggé, és majdnem beléjük rohant. Gyorsan egy fa mögé állt, és onnan leselkedett feléjük – Ma pedig még nagyobb hibát követtem el. Ahogy kérted, visszamentünk érte. Vártunk és végre megjelent. Kijött a házuk udvarára, ránk nézett, ráirányítottam a csóvát, a kezem a gombon volt, de valami visszatartott, ahogy néztem őt. Helfus. Annak a földi lánynak a szépsége, elbűvölt engem. Soha nem éreztem még ilyet. Helfus, én szerelmes lettem abba a lányba.

Trixin a fa mögött hatalmasat nyögött. Majd a szája is tátva maradt, Helfus szávaitól. Ő biztos volt benne, hogy Helfus ismét megbünteti. Tévedett. Elnézett a vízesés irányába. ha nem forrt volna benne a düh, gyönyörű látványt láthatott volna, a lenyugvó Nap sugaraiban. A napsugarak szivárványt törtek a huhogó víz felszínén.

-Drága, fiam, Delton. Valóban baj, hogy nem tudtátok a lányt elrabolni. De egyben igazat adok neked. Én sem tudtam volna megtenni, ha egy gyönyörű földi lény megbabonáz, elrabolja a szíved- Helfus nagyot sóhajtott, ami nem kerülte el a két fiú figyelmét. – Ellenben, új tervet kell kieszelnünk. A lányt egy kis időre pihentetjük, és hetekig nem lépünk be a Föld légkörébe, és nem rabolnunk el embereket. Ha letelik a pár hét, újból műveletbe lépünk. Nem szeretném, ha te is úgy járnál, mint én, évekkel ezelőtt.

A két fiú összenézett. Sok mindent hallottak a vezetőjükkel kapcsolatban. Rengetek mende –monda keringett róla, de egyáltalán nem akarták elhinni azokat. Fő pletyka az volt, hogy miszerint, Helfus annak idején, szerelmes lett egy földi asszonyba, feleségül vette, de meghalt, mert a szervezete nem tudta elviselni, a bolygójuk klímáját. Ezek szerint, igaznak bizonyul az állítás.

-Gondolkodj el azon is, hogy mi legyen a lánnyal.

Trixin nem várta meg Delton válaszát. Visszafordult és rohanni kezdett a dokkoló állomás felé. Dühe a földi lány iránt egyre jobban terjedt. Ő egyet akart csupán. Hogy a lány meghalljon. Nem vette észre az anyját. Temír látta a száguldó lányát és azt is, hogy beszáll egy kisebb kabinba és útnak indul. Állt és nézett a távolodó gépezet után. Így állt percekig, majd ő maga is rohanni kezdett. Nem háza irányába, hanem egyenesen kert felé, ahol belebotlott a három érkező férfibe. Nem tudta volna megmondani ő maga sem, de a lánya iránti düh, arra készítette anyai szívet, hogy beköpje a lányát. Szinte belecsimpaszkodott a vezetőbe.