Padtársam,Dave Nicolson[Befejezett]

(5)Padtársam,Dave Nicolson

5.
Szombat van
A telefonom csörgèsère keltem.
Meglepetten nèztem a kèpernyőre,amikor az ismeretlen számot jelzett.Gondolkoztam egy darabig,aztán felvettem.
-Haló?-szóltam bele bizonytalanul.Válasz azonban nem volt.Hallottam hogy vannak a vonal túlsó felèn de senki nem szólt bele...Elegem van a telefonbetyárokból..Mindig megtalálnak.
Dave szemszöge:

Megtaláltam a telefonkönyvben a Henderson családot ès ott volt Haley is.Vettem a bátorságot hogy bepötyögjem a telefonomba a számát de a telefonomat le titkosítottam,a biztonság kedvèèrt.Kicsöngött majd felvette: - Haló?-ahogy meghallottam a hangját mindenem elkezdett remegni ès gombóc volt a torkomban.Nem tudtam megszólalni.Letette..
Talán jobb lenne ha átmennèk hozzá.El is indulok.

Haley szemszöge:

Nem is tudom mit csináljak ma.Szombat van,10:32.
A nap szèpen süt,a madarak csiripelnek,a fák zöldek ès kellemes hangulat fog el,ha kinèzek az ablakon.Megakadt a szemem egy felènk tartó fiún.Te jó èg..Ez Dave Nicolson ès megállt a kapunk előtt.Èn pedig itt állok pizsamában.
Gyorsan felvettem egy korall színű pólót,rá egy fehèr blúzt kigombolva ès egy fekete rövid nadrágot,mert ahhoz kèpest hogy pár napja van csak ősz,mèg meleg van.Felvittem egy alap sminket,a hajamat hagytam hogy a vállamra omoljon ès amikor a nagy sietsègbe lett időm egy nagy levegőt venni,èpp akkor szólalt meg a csengő.Ki mentem a kapuba ès köszöntem neki.
-Szia..ömm..te..hogyogy itt?
Vakargatta a tarkóját,gondolkozott mit mondjon,ez eltelt egy időbe,de vègül megszólalt.
-Sz..Szia Haley.Èn csak..csak gondoltam meglátogatlak.
Meglátogatott engem az a szemèly szombat reggel ,akit a legjobban utálok.De most mit mondjak?Mègsem küldhetem el..
-Hát..gyere beljebb.
-Köszi!-mosolygott majd elkezdett befele jönni.Ebben a pillanatban a báttyám ment a kapu fele,ès amolyan "drulkolok"pillantást vetett rá.
Hát ez fura volt.
Bementünk a házba,majd egyenesen a szobámba.
-Ömm ..nem vagy èhes?Hozok fel egy kis palacsintát,jó?
-Okè,köszi.
Lementem a lèpcsőn ès azon gondolkodtam mièrt vagyok kedves vele?Talán mert tegnap ő is elèg kedves volt velem.De..ha a báttyám megverte akkor mièrt kedves velem?Vagy akkor mièrt nèzett rá úgy?Nem èrtem..
Fel mentem a palacsintával ès leültem hozzá az ágyra.
-Tessèk-mondtam mosolyogva.
-Köszi.
Elkezdte enni.Èn nyomkodtam a telefonomat ,mire rá nèztem már az utolsó palacsintát ette.
-Hmm..ezt te csináltad?-nèzett rám csillogó szemekkel.
-Öhmm..aha.
-Nagyon finom
-Köszi
A tányèrt letette az ágyam melletti komód tetejère ès rám nèzett.
-Valójában mièrt jöttèl?Vagyis...ne èrtsd fèlre engem nem zavarsz,meg úgyse tudtam hogy mit csináljak ma,csak èrted..olyan váratlan volt.

Elgondolkozott azon amit mondtam najd rám nèzett ès elkezdte:
-Hát..nem tudom csak szeretnèm bebizonyítani hogy nem olyan vagyok amilyennek megismertèl.
-Öhmm ezt hogy èrted?
-Hát..csak...az van hogy...èn..
Ekkor hirtelen benyitottak
-Szia kicsim,lègyszíves csinálj vacsorát kèsőn jövök haza..-ekkor megakadt a tekintete Daven.-öhmm...szóval...csak ennyit akartam.
Majd kiment.
-Okè-kiáltottam utánna.
-Szóval mit akartál mondani?
-Hogy...
Megcsörrent a telefonja.
-Ne haragudj ezt fel kell vennem.

Sziasztok.
Innen fogom folytatni <3
Puszaa *-*