Miraculous- Csók, ha táncolsz

Találkoztunk

Az utcákat járom. Unatkozva nyomkodom telefonomat, a fülembe bedugott fülhallgató pedig üvölt. A zene hatással van rám. Szépen, lassan szól. Megpördülök, felemelem kezem és pár tánclépépést gyakorolok. Tánclépést? Eddig fel se tűnt. Szeretek táncolni, sőt imádok, de nem vagyok ügyes. Szerencsére most nem lát senki. Húh, de ciki lenne. Soha nincs időm gyakorolni, mivel Párizs hőse vagyok, emellett próbálom meghódítani életem szerelmét, Adrient. De szívesen vennék valakitől tánclépést, nem tagadom. Épp legjobb barátnőmmel Chat - elek. Felnézek, és nagyon megijedek. Macska áll előttem.

- Ó! Hercegnő! - csókolja meg kezem. 

Kiveszi a fülhallgatót a fülemből. 

- Mit hallgatsz? - Tette a fülébe. - Aha, jó zene. 

Arrébb lépek, és eltolom Macskát.

- Bocsi, Macsek, deee most nincs időm rád. 

- Jó! Jó! Mentem! - Ugrál el. 

Igazából tényleg nincs most kedvem hozzá. Megyek tovább. Majd újra szívbajt kapok, mivel most meg Adrien tűnik fel előttem. 

- Sz- Sziáá! - dadogok. 

- Szia, Marinette - mondja ki a nevem. - Kérdezhetek valamit?

Hogy találkozhatok, pont most életem szerelmével?? 

- P - persze! Mi az? - kérdezem gyorsan, hogy ne dadogjak. 

- Hogy csináljam, ha tetszik egy lány? - kérdezi és egyre jobban aggódok. - Mármint, hogy mondjam el neki? 

Ez... ez nem lehet. Félek, de próbálom összeszedni magam. Nem tehetek mást. 

- H - Hát... - nyögök egyet. - Mond el neki őszintén... Bókolj neki. Vagy írj neki egy szerelmes levelet, és tedd a szekrényébe. Vagy találj ki neki valami romantikusat. Bocsi, Adrien, de nekem erre nincs időm. 

Sírva elrohanok. Adrien csak néz utánam. A szélben rászárad arcomra a könnycsepp. Nem tudom, hogy fogok holnap így suliba menni, és Adriennel találkozni. Betöröm a pékség ajtaját és felrohanok a szobámba. Nincsenek itthon a szüleim. Felmászok a teraszomra és lezuhanok a földre. Beletemetem az arcomat a kezembe és már fáj a fejem a sírástól. Hallom ahogy valaki a padlóra érkezik. 

- Marinette... Hercegnő! - szól egy megnyugtató, és ismerős hang. 

- Macska! - Nézek fel. 

Leül mellém és letöröli szememből a könnyet. 

- Mond meg nekem, miért sírsz? - Kérdezi tőlem.

Elmondjam? Ne mondjam? Mit tegyek?

- Tudod... - kezdem - Van egy fiú, aki tetszik nekem.

- Ez rosszul hangzik.

Elnevetem magam.

- És éppen most kért tőlem tanácsot csajozásban. - Fejezem be.

Macska elszontyolódik. 

- Ó, Hercegnő! Ha én ezt tudom... 

- Nem a te hibád! - szólok rá.

Sóhajt egyet.

- Ha én ezt tudom, hozok neked jérkrémet - mosolyog.

Én is röhögök. Ahogy így beszélgetünk besötétedik. Lassan már mennem kell aludni, mert anyáék már hazajöttek. Macskával olyan kellemes beszélgetni! Elköszönünk egymástól. 

- Mari! - szól nekem - Jó volt veled.

Szája épp a homlokom magasságában van. Megpuszilja. Elvörösödök. Szerencsére sötét van...