Azok a szemek...

901 59 2
                                    

Mezítláb megyek a koszos utcán, kezemben a cipőmmel. Hátam mögött a szüleim baktatnak. Kínos csönd. A szüleim mérgések rám, de nem tudom, hogy miért. Talán, mert nem mondtam el Macskát. De ugyan miért kellett volna? Lassan hazaérünk. Felszaladok a lépcsőn és bevetem magam az ágyamba. Hosszú séta volt ez! Minden csöndben van, csak szuszogásomat hallom. Elfordítom fejem. Most az ablak felé nézek, és megrémülök! Egy zöld szempár figyel engem. Macska? Odalépek az ablakhoz és kinyitom. Nem, nem Macska az. Sőt, egyáltalán nem!
- Adrien?
- Marinette! - szól csöndesen.
Majd egyszerre felkap, és megcsókol. Nagyon megdöbbenek. Eltolom magamtól,mivel én Macskához vagyok hűséges.
- Mi a fenét csinálsz? - Kérdezem.
- Bocsi, én, én nem... - kinyitja az ablakot, és eltűnik.
Előlem miért menekülnek a fiúk? Jobbnak látom így, hogy eltűnik. Nem akartam szembenézni vele. Amúgy sem így képzeltem el az első csókot életem szerelmével. Lerogyok az ágyra és magamba temetkezek. Miért pont így? Egyszercsak Macska toppan be az ablakon. 

- Macska! - odarohanok hozzá és megölelem.

- Hercegnőm! - Felkap. - Szabad egy táncra?

Nevetek és elkezdünk táncolni, amit mindketten imádunk... 

                                                                                                      ***

Az utcákat járom Macskával. Egyszercsak megáll egy nagy hirdtőfal előtt.

- Várjcsak, asszonyom! Nézd! - Macska egy plakátra mutat, amin egy táncverseny felirat látható.

- Macska! Te zseni vagy! - nézek szemébe és megcsókolom belegondolva, hogy álmom végre valóra válik...  

Miraculous- Csók, ha táncolszDonde viven las historias. Descúbrelo ahora