Miraculous- Csók, ha táncolsz

Most meg már Adrien?

Szóval, szeretem Adrient. És ez így van jól. Nem akarok Macskával találkozni, még ha csak Katica vagyok akkor sem, de muszáj. Párizs védelméért.

Végre azzal lehetek, akit szeretek. Igaz amikor Macskával voltam, akkor is ezt gondoltam. Na mindegy.

Mikor a munkát befejeztük, már kijelentettük, hogy járunk. Szeretjük egymást. A munka felét végig röhögtük, mert Adrien viccelődött és bénázott. Majd befejeztük és végignéztük, mire haladtunk.

-Jajj! Ez jó lett! Ügyes vagy, nélküled semmire se mennénk -puszilta meg az arcomat.

-Ugyan! Na jó, kicsit béna vagy benne, dee...

-Hé! - kapta el a derekamat és az ölébe ültetett. Megcsókolt. - Haza kísérsz?

Szemével könyörgött. Nem tudtam neki ellenálni...

-Jó, na! 

Így történik, hogy hazakísérem. Kicsit esős idő van, de nem veszélyesen. Az égen szivárvány rajzolódik ki, amiben gyönyörködünk. Igazán romantikus. Legszívesebben táncolnék, de tudom, Adrien nem szereti a táncot. Kézenfogva sétálunk. Nem bírom: 

- Öhm... te akkor nem szeretsz táncolni? - kérdezem félénken. 

- Ugyan már, Marinette! Ne menjünk bele! Nem értem miért szeretsz táncolni.. - ez egy kicsit megbántott. 

Hozzábújva, egy szót sem szólok. Nem értem, miért nem szeret táncolni? Macska mindig szeretett... Végül megérkezünk a hatalmas házhoz. Megcsókoljuk egymást. 

- Szia! 

- Szia! 

Szomorúan ballagok hazafelé, és azon azon gondolkodok, hogy kit szeressek jobban: azt, aki szereti azt amit én, vagy azt, aki engem szeret, viszont a táncot utálja...