Message🌷cd&ng🌷 // ÁTÍRÁS ALATT //

Prologue

Telefonom pittyegett, üzenetem jött. Ránéztem pirosan világító órámra, ami 4:28-at mutatott. Az éjjeli szekrényemen keresgéltem a telefonom, miközben még egy üzenetem jött. Mikor megtaláltam, óvatosan magam elé emeltem. Megnyomtam középső gombját, aztán rájöttem hogy elfelejtettem levenni a fényerőt, így a készülék fénye bántotta szemem. Hunyorgások közt, megnéztem az üzenetet. Valami Matthewt keresett. Leszartam, biztos téves számra írt, visszaaludtam. Vagy is próbáltam volna, ha nem írogat nekem egész este. Kénytelen voltam neki "beolvasni". Vajon ki Ő?

Lauren Melanie Anderson, 18 év, zöld szem, hosszú barna göndör haj. Kinek ne kellenék? Épp ezaz. Senkinek. Mióta anyukám meghalt, kissé elzárkóztam a világtól, egyfolytába feketében járok. A régebbi "barátaim" ott hagytak, kivéve egy embert, Amyt. Amyvel kiskorunk óta ismerjük egymást, és mindig számíthatunk egymásra. Vele önmagam lehetek, az a tipikus hülyülős Lauren.

Apámat utálom, 6 éves voltam mikor ott hagyta anyát, vele eggyütt engem, és az öcsém. Jelenleg Los Angelesben élek a kisöcsémmel aki 16, Jackson. Igazság szerint, bármennyit veszekedtünk, szeretem és féltem Őt.

Tudom hogy Jacksonnak egy lány tetszik, aki Amy. És azt is hogy Amynek Jackson tetszik. Össze szeretném hozni Őket, és van is hozzá tervem.

Most hogy elmeséltem a fél életem,elmesélem nekem és annnak a gyereknek a beszélgetésünket.

Egyenlőre utálom,mert fel mert kelteni. És ha valaki fel mert kelteni, az félhet nagyon tőlem.

Halii. Meghoztam a prológust. Hagyj magad után valamit❤
Jó olvasást a többi részhez💕