PRIMROSE

1.2.Amikor az életem felfordult...

   Anyáék tegnap hazaértek...Elmeséltek minden unalmas történetet amit ,,átéltek,, és nekem viszont mindet végig kellett hallagatnom. Aurora is ott volt mivel péntek este volt és ilyenkor már álltalában otthon van...Egy kicsit sajnálom,hogy minden egyes éjszakát ott kell töltsön abban a büdös és ronda iskolában,de hát nem én döntöttem így...

     Miközben anyáék meséltek,felvetődött az ingatlanok ára Floridában,meg hogy ott milyen jó iskolák vannak,meg milyen jó ott élni....

     Másnap reggelizés közben,anyu meg apu nagyon gondolkodtak valamin,túl csendesek voltak,mivel álltalában mikor hazaérnek be sem áll a szájuk ,de most túl nagy volt a csend és én el nem tudtam képzelni hogy mi a frász bajuk van. Addig ,míg a végén apu megszólalt:
    -Figyeljetek,anyátokkal ezen a dolgon már nagyon régóta törjük a fejünket,de most elhatároztuk magunkat ,és beavatunk titeket is ebbe a dologba....Nos úgy döntöttünk ,mivel rengeteget vagyunk kint az Államokban,ezért oda költözhetnénk,és közelebb lennénk hozzátok is és nem kéne annyit repüljünk innen-oda,meg fordítva.
     Elállt a szívverésem ,ezek azt akarják hogy elköltözzünk. Hát ez nekem eszem ágában sincs...nem akarom itthagyni a barátaimat...Lisát,Jamest...senkit. Én nem akarok elköltözni,de azért megkérdeztem:
     -És mégis hova költöznénk?!
     -Floridába...az egy nyugis környék és az iskolák is remekek...-mondta anya. Engem már a sírás folytogatott,ránéztem Aurorára és felszaladtam a szobámba. Nem bírtam elképzelni hogy én itthagyjam Németországot...,nem hittem a fülemnek mikor kimondták, hogy elköltözünk. Már sírtam,sőt,zokogtam...Ekkor anya belépett a szobámba,leült mellém az ágyra és megsimogatta a hátamat...
      -Hidd el ,jó lesz. Új embereket ismerhetsz meg,új kultúrát,új barátokat szerezhetsz...-mondta,de nem volt ebben ő sem annyira biztos.
       -De én ezeket nem akarom...-mondtam könnyes szemekkel,hátradobtam magam az ágyon és úgy sírtam tovább...
        -Jövő héten indulunk!-mondta apa belépve a szobába nagy boldogsággal.Anya kizavarta és ő is kiment. Én kisírt szemekkel feküdtem az ágyon egészen estig. Nem csináltam semmit egész szombaton,csak feküdtem és sírtam. Még mindig nem hittem el hogy elköltözünk,de szerintem nem is akartam.