Másnap telefonált a bátyám, hogy úton van hozzám, meg akart lepni és sikerült is neki. Nagyon boldog voltam, hiszen mindig is jó kapcsolatot ápoltunk, nagyon szerettük egymást.
A bátyám, David, 28 éves, mindig vidám, élettel teli, csak, mint a hugicája.
Néhány óra múlva már egy taxi állt meg a házam előtt, David szállt ki és rohant hozzám, én is úgy tettem, nagyon hiányzott, megölelt, én úgy szorítottam szegényt, hogy majdnem megfulladt.
Bevittük a bőröndjeit, ebédeltünk és elmentünk sétálni, elmeséltem neki ,hogy mi történt velem az elmúlt napokba, boldog volt miattam, tudta, hogy ez volt mindig is az álmom, tőle jobb testvért nem is kívánhatnék.
Bementünk az egyik cukrászdába, ott tovább folytattuk a beszélgetést. Csak beszélgettünk, nem figyeltünk semmire, de egy ismerős hang szakított bennünket félbe:
-"Laura!"
-"Cristiano!, csatlakozol hozzánk?"
-"Persze, szívesen, ha nem bánja a barátod"
-"Ő a bátyám, David"-mosolyogtam
-"Ó, értem, bocsánat, helló, David, örülök!"
-"Úr Isten, ez igaz? Cristiano Ronaldo?"
-"Igen, de kérlek ne annyira hangosan, nem szeretném, ha észrevennének."
-"Persze, persze, igazad van, bocsánat!"
-"Annyira irigyellek benneteket"-mondta Cristiano
-"Én pedig téged"-vágta rá, David
-"Ha a helyembe lennél, nem így gondolnád!"
-"Miért? Annyira rossz híresnek lenni?"
-"Egyrészt jó, másrészt nagyon rossz. Nem tudok úgy kimenni az utcára, hogy ne támadnának le a rajongóim, és persze, ha nem adok mindenkinek autógramot, én vagyok az önző, beképzelt köcsög... Nem lehet sok barátom, annyian kihasználtak már, nem tudok megbízni az emberekben, szeretnék olyan életet, mint a tietek, kimenni az utcára, a fiammal, sétálni, fagyit enni, bemenni a boltba, bevásárolni. Mindenki Cristiano Ronaldo akar lenni, de én mindenki más akarok lenni. Szeretnék végre egy kis szabadságot, szeretnék újra az a kisgyerek lenni, mint voltam, akinek ugyan nincs pénze, de boldog!"
Mi csak hallgattuk, elképesztő, hogy megnyílt előttünk, ha ezt más is hallotta volna, nem neveznék többet arrogánsnak.
-"Cristiano!"-szakítottam félbe
-"Mi lenne, ha kaphatnál egy szabad napot és olyan lehetnél, mint régen, oda mehetnél, ahová csak akarsz és nem támadnának le az emberek?"-kérdeztem kíváncsian
