Peace and Love

Two.

Amikor megébredtem, egyből az órámra néztem. 11:00. Felkeltem a kanapéról és a fürdőbe vonszoltam magam. Belenéztem a tükörbe és úgy néztem ki mint a mosottszar. Az arcom fel volt puffadva, a szemeim pedig vörösek voltak. Talán sírhattam álmomban? Nem is emlékszem hogy mit álmodtam.

Felöltöztem és kiléptem a házunk ajtaján. Az első úti cél a kávézó volt. Vettem magamnak egy Starbucks kávét és elindultam a pláza felé. Éppen a telefonomat néztem amikor valaki belém ütközött. 

-Jaj ne haragudj, gyere veszek egy újat.-mondta aggódva.

-Semmi baj már úgysem akartam meginni.-hazudtam. Pedig megittam volna. A kávé nekem a mennyország.

-Nem baj akkor is veszek.

-Komolyan nem kell.-ellenkeztem

-Hogy hívnak?-nézett a szemeimbe. Elvesztem azokban a barna szemekben. Ismerős volt nekem ez a srác. A hangja is és az öltözése is.

-Kim Hei..

-Hei. Igazán szép név. 

-K..köszönöm.-dadogtam. Közben azt is észrevettem hogy ég az arcom. Lehajtott fejjel bámultam a cipőmet amikor az a srác az államnál fogva felemelte a fejem. (Na ez jól jött ki XD)

-Megsütött a nap?-kérdezte vigyorogva. Én csak a szemein láttam hogy nevet mert maszk is volt rajta.

-Nagyon vicces vagy.-nevettem én is.

-Ugye? Én már csak ilyen vagyok.

-Ne haragudj de te nem..?-kérdeztem volna tőle amikor megfogta a csuklómat és elkezdett futni velem együtt. Egy szállodában kötöttünk ki. Kezdtem megilyedni.

-Hova hoztál?-kérdeztem félve.

-Figyelj én itt lakom vagyis ott-mutatott a házra.-Csak keresnem kellett menedéket mert megláttam egy paparazzit. 

-Jó, de még mindig nem tudtam meg hogy ki vagy.

Ekkor levette a sapkáját és a maszkját. És ekkor döbbentem le.. Kim Taehyung a BTS tagja velem szemben áll.. 

-Úristen..-takartam el arcom. Megint pirosodtam.

-Akkor tudod hogy ki vagyok.

-Igen tudom, de úristen nem hiszem el...-már a sírás határán voltam annyira örültem és lepődtem meg. Hogy lehetek ilyen szerencsés?

-Jaj te sírsz?-kérdezte aggódva.-Azért ennyire csúnya nem vagyok-nevetett. Na ezen nekem is nevetnem kellett.

-Nem csak, nem hiszem el hogy te itt állsz előttem... Nagyon örülök..

-Én is örülök hogy találkozhattam az egyik ARMY-val.

-Nagyon imádlak titeket úristen úristen úristen...

-Ne legyél rosszul gyere ide!-tárta ki a karjait. Megölelt. Ő. Kim. Taehyung. Ő. Most. Megölelt. Engem. 

-Tudom hogy ezt nem szabadna de.. Eljössz hozzánk? A Dormba?-kérdezte suttogva.

-Persze.-mosolyogtam.

Ez után ki is léptünk a szállodából és a dorm felé vettük az irányt. Mindig csak ez a kérdés jár a fejemben:

Hogyan lehetek ilyen szerencsés?