Everything becomes dust

💏

Soha senki nem gondolta volna,hogy egy csók mennyi mindent át tud adni egyik féltől a másiknak. Persze lehet undor,szerelem, érzelem mentesség,szenvedély,féltés és még sok más dolog. És ez bennem is egy bizonyos napon tudatosult.
-Szia.-köszönt mély hangján. Imádom a hangját. Bársonyos és megnyugtató.
-Szia.
-Mehetünk?
-Igen.-Felvettem a bőr kabátom és elindultunk a motorja felé. Felültünk és elindultunk. Hátulról átkaroltam a hasát és hagytam,hogy elragadjon az adrenalin. Lehunytam szemeim és elkezdtünk száguldani. Egy idő után túl gyorsan mentünk ami nem kicsit ijesztett meg.
-Lassíts kérlek...
-Akkor ha kimondod,hogy szeretsz.
-Szeretlek!
-Vedd le a sisakom és tedd fel magadra de előtte adj egy csókot ahogy tudsz.-Levettem a bukósisakját és ahogy csak tudtam a szájára adtam egy csókot.-Én is szeretlek.-mondta halkan és egyenesen előre nézve. Felvettem a sisakot és vártam,hogy lassíte...
~A fiú szemszöge~
Lassítottam volna de nem rajtam múlt. Meghibásodott a fék és csak gyorsabban mentünk. ŐT akartam megmenteni,hogy Ő élje túl. Elmondtam a feltételeket és miután felvette a sisakot hátranéztem és csak annyit láttam,ahogy engem ölel. De már késő volt. Nekünk jött egy autó...
~A lány szemszöge~
Arra eszmélek fel,hogy nagyon halk csipogás van. Felkelek és megpróbálok emlékezni. A motor,a sisak,az autó...megbizonyosodtam róla,hogy egy kórházban vagyok és sokkal jobban mint kellett volna. Megkerestem életem szerelmét aki a mellettem lévő kórteremben volt és oda mentem hozzá. Halkan szuszogott és ettől könnybe lábadt a szemem. Az egész arca teli volt zúzódásokkal és sebekkel. Közelebb lépkedtem hozzá és megfogtam a kezét. Elkezdett mocorogni és nagy nehezen kinyitotta a szemét.
-Nem értem,hogy fért a fejedbe az,hogy át add a sisakod...
-Szeretlek. Mindennél jobban és te...te vagy a legfontosabb.
-Én is szeretlek.
-Csókolj meg...-Lehajoltam hózzá és lágyan megcsókoltam. Minden érzés benne volt. De a legjobban a halál félelmet éreztem. Miután elváltunk a gép hangosan sípolni kezdett. Ránéztem a gépre és egy egyenes vonal volt a monitoron. Elkezdtem zokogni miközben sorra jöttek a nővérek és orvosok. De akkor már mindegy volt...