Everything becomes dust

Évszakok

Tavasz után nyár majd ősz és tél,

Egyszer talán majd lelkem új életre kél.

Vannak jobb és rosszabb napok,

Mikor a tükörben nem egy roncsot látok.

Lennék vad és őrült, kit csupán a szenvedély éltet...

De tudom jól, hogy legbelül iszonyúan félek.

Keserű gondolatok mérgeztek meg, mint a pirulák,

Hittem bennük, hogy egyszer majd nem fáj.

Eltorzított a többiek szava, a kétségek hada,

Ólom súllyal nehezedett mellkasomra a tudat,

Hajtogatom újra és újra, nem vagyok elég jó, meguntam...

Egy után kettő majd három és négy,

Egyszer talán majd lelkem új életre kél.