Everything becomes dust

❤️

Már hosszú ideje tudtuk, hogy egy nap eljön majd a műtét napja. Nem vártam...de ha akkor tudtam volna inkább nem is megyek bele a beavatkozásba...
A kórházi hordágyon fekszek, beöltözve, csövekkel és épp a barátom arcát tanulmányozom. Tökéletes csokoládé barna szemek, barna göndör hajzuhatag és azaz átkozottul jó teste...
Börkeményedéses kezével végigsimítja az arcom és én mint szelíd macska hozzábújok amennyire csak tudok.
-Most van a szívműtétem...
-Tudom.-egy kusza barna tincse elszabadult és én azt készségesen tűrtem a füle mögé.
-Szeretlek.-mondtam szomorúan mert lehet soha nem láthatom mert felmerül egy komplikáció és...ne menjünk ebbe most bele.
-Én téged jobban...Sokkal jobban!-elsírja magát és ettől nekem is megszakad a szívem.
-Itt az idő.-szólt a nővér és bevittek a műtőbe. Elaltattak és az utolsó dolog amit láttam aza lámpa fénye ami kiégeti a retinám...
Felébredtem és a kórtermemben voltam. Anya és apa az ágyam mellett ültek és a kezeim szorongatták.
-Hol van?-anya kinyitotta a száját és láttam a szemeiben a meglepődöttséget.
-Nem mondta neked?-itt már anya elbőgte magát-Ő adta neked a szívét!
Hirtelen minden értelmet nyert és csak zokogtam! Zokogtan és ordibáltan torkom szakadtából. De nyugtatott a dolog, hogy a szíve örökre az enyém marad, és elmondhatom, hogy igen is létezett a tökéletes pasi/férfi aki szeret! Nem csal meg! Nem néz másra! És az életét is idaadná érted/neked!