„Gyenge szellő fújdogál a Han folyó mentén. A reggeli napsütés aranyhidat képez a víz tükrén. A csendet egy ifjú léptei zavarják meg. A neve Jung Ho Seok, Szöul egyik gimnáziumába 11.-es. Nagyon társaság kedvelő ember és bárkivel kijön, ha megtalálj...
Boldogan ébredtem, mert tudtam van 7 nagyon jó barátom akik már szinte a családom lettek az évek során. A kis incidensem óta minden egyenesbe állt. Nyújtózkodtam majd lementem a konyhába, ahol JIn és Momo nagyban főztek.
-Jó reggelt Anyucik...
-Nem vagyunk az anyáitok! Miért nem lehet ezt megérteni?
-Nyugi Jin. Tudod , hogy csak ugrat
-Sziasztok - köszönt Tae mikor leért és elkezdett ölelgetni - , mi a reggeli moms?
-Alien agy J-Horse gyomorban
-öööö MOOOOOOOOOON Jin kiakar nyírni - kezdett el üvölteni mellettem Tae
-Mi? Hol? Miért?
-Miért kellett felkelteni minket? - kérdezte még kómásan leérkező Suga mögötte Jiminnel
-Szóval miért akarod kinyírni?
-Azért Nam, mert Kim Taehyung nem képes normálisan megszólítani
Namjoon pov.
-Nyugtasd meg a hercegnődet - súgta fülembe az eddig csöndben lévő Jimin
-Gyere picit hercegnő- húztam el a már tiszta bomba barátomat
-Igen?
-Ne húzd fel ilyeneken magad. Tudod, hogy még nem felnőttek, és néha vagyis hogy nagyon sokszor nem gondolkoznak
-Tudom, tudom és tudom. De már nem bírom és.. - elkezdett sírni én pedig megöleltem
-... És még mit?
-Magamathh, azért, mert ...
-Ahj Jin bökd már ki
-Mert, ... mert,... szeretlek - a mondat végére lehalkult majd rápillantott az egyik közös fotónkra amit tavaly raktunk ki a nappalifalára.
A képen az a jelenet volt amikor rám ugrott és megölelt. Amint látta, hogy ránéztem a képre felfutott a szobánkba, én pedig utána.
-Jin nyisd ki.... kérlek
-Inkább menj el mert nem bírom ki úgy melletted , hogy tudom , hogy nem szeretsz.
-Jin. Vagy be engetsz vagy betöröm az ajtót! - majd halk puffogásokat hallottam ahogy az ajtó felé közeledik és kattant a zár.
Amint kinyitotta egyből felemeltem ás az ágyra ültettem.
-Honnan veszed azt , hogy nem szeretlek? Huuh? - de ő csak bámult az ágyneműre mintha mindenáron kiakarja lukasztani
-Válaszolj... kérlek. - ő meg sem mukkant- Princess, Mario, Pink, rózsaszín Jin itt vagy még eggyáltalán?
-Aham
-Ne kezd el megint , hogy semmit nem mondasz. Jin én szeretlek. - amint kimondtam szinte varázsszóként hangozhatott , mert egyből felemelte fejét.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Tényleg?
-Igen. Hányszor szeretnéd még hallani?
-Sokszor Nam, nagyon sokszor - mosolyodott el majd egy puszit nyomott arcomra
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
J-Hope pov.
Miközben Namjoonék elmentek Momo tovább készítette az ennivalót és a többiek leültek az asztalhoz várva az ételt korgó gyomrukba.
-Segítsek?
-Igen. Légyszíves kevergesd.
El kezDtem keverni össze vissza mire visszafordult és kezét rátette az enyémre.
-Nem úgy te butus. Mindig egy irányba keverjük - nevetett egyet és elmosolyodott
