Vigyázz az öcsémre!

Dean összehúzott szemöldökkel, hamis rosszallással az arcán állt a testvérével és annak szerelmével szemben. Az első döbbeneten már túl volt, az egyetlen dolog, amit érzett, az a hála és az öröm egy különös keveréke volt. Igazából, ha akart sem tudott volna haragudni rájuk, mert végre jókedvűnek látta az öccsét, és attól sem kellett félnie, hogy a kedvese mit reagál erre az egész természetfeletti dologra. Sam megtalálta a tökéletes társat, Gabriel személyében.

Habár Dean nem kifejezetten kedvelte az arkangyalt, nem állt szándékában a szerelmüket meggátolni. Nem érdekelte az sem, hogy Sam egy férfival van együtt, az egyetlen lényeges dolog az volt, hogy Gabriel igazán boldoggá tette az öccsét, olyanná, mint amilyennek sohasem látta még.

- Dean, minden rendben? – kérdezte Sam aggodalmasan.

- Áldásom rátok, tökfejek – mosolyodott el, majd megveregette mindkét férfi vállát.

- Szóval, akkor nem zavar? – érdeklődött a fiatalabbik Winchester.

- Sammy, ha neked ez a szárnyas barom kell... Amíg boldoggá tesz, addig nem érdekel.

- Köszi, bátyó – suttogta az öccse elérzékenyülten, majd szorosan megölelte.

- Jól van, elég lesz, a végén még megfojtasz! – szabadult ki nevetve a fiatalabb vadász öleléséből.

- Ühm, van pite, kértek? Gondoltam, megünnepelhetnénk...

- Nem kérdés! – vágta rá Dean.

- Én is kérek, szívem – jelentette ki Gabriel, a levegőben pedig puszit küldött szerelmének, mire az elpirult, habogott egy sort, aztán eltűnt valahol a konyha irányában.

- Szóval, akkor sógorok lettünk, vagy mifene – gondolkozott hangosan az angyal.

- Az hiszem, igen – értetett egyet a vadász.

- Őszintén csodálkozom azon, hogy ilyen könnyen elfogadtad ezt az egészet. Minden másodpercben arra várok, mikor törsz ki, mint egy vulkán.

- Nem fogok. Egyetlen dolgot kérek: vigyázz az öcsémre, oké? - kérte a zöldszemű.

- Te pedig az enyémre – kacsintott rá Gabe.

Dean elvörösödött, ám mielőtt még megkérdezhette volna, hogy mégis honnan tud a szárnyas a kapcsolatukról Castiellel, addigra megérkezett Sam, a kezében három tányért egyensúlyozva. Lerakta őket az asztalra, mire a másik kettő teljesen elfeledkezve az iménti beszélgetésükről, azonnal odarohant, hogy megkóstolhassák a pitét.

- Szívem, ti emberek hogy hívjátok azt, amikor két testvér hozzámegy egy másik testvérpárhoz? – szakította meg a percek óta beállt csendet Gabriel.

Az idősebb Winchester félrenyelte a falatot, köhögve nyúlt a poharáért, amit Sam narancslével töltött meg, és amit a pite mellé hozott kísérőnek.

- Miért kérdezed, angyalom? – érdeklődött Sam, hangja tele volt gondoskodással és szeretettel.

- Á, csak tudod azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha Dean is beleszeretne egy angyalba – válaszolta egy pimasz mosoly kíséretében.

Már az említett férfi épp magyarázkodni készült volna, mikor az öccse megelőzte:

- Az lehetetlen, édesem. Dean Castiel kivételével utálja az összes angyalt – jelentette ki Sam olyan hangsúllyal, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Gabe válaszolni akart, de az idősebb Winchester gyilkos tekintete belé fojtotta a szót. Úgy döntött, nem ezt az alkalmat választja arra, hogy leleplezze az öccse és Dean kapcsolatát a párja előtt.