A Farkas Átka ( befejezett)

A farkasok szövetsége

- Vámpírok.
- Ne már megint az lesz, hogy harcolnunk kell.
- Nem, mert ez egy álom, és az is lehet, hogy ez nem fog megvalósulni.
- De nekem van egy olyan érzésem, hogy ez megfog történni, mert tudod, hogy a csatát is előre láttam, hogy nyerünk, és úgy is lett.
- Én ezt nem is tudtam. Akkor viszont igaz, és hamarosan újra harcolnunk kell.
- Ettől féltem. Akkor most mit csináljunk?
- Maradjatok ott ahol vagytok, és amit meg lesz az első támadás, akkor kezdődik a háború.
- Oké.
- Viszont most mennem kell. Szia.
- Szia.
Lydia letette a telefont.
- Van egy kis gond.
- Micsoda?
- Háború lesz.
- Megint?
- Igen, de ezuttal vámpírok ellen fogunk harcolni.
- Mik ellen?
- Tudod, azok ellen, akik benen voltak az álmomban is.
- Ja, hogy azok a vámpírok.
- Igen.
- Akkor most mit csinálunk?
- Nem tudom, mert Sebastian azt mondta, hogy maradjunk itt, de én el akarok menni ahoz a romos épülethez, ami az álmomban volt.
- Jó, akkor menjünk, de tudod, hogy merre van az az épület?
- Pontosan nem, de sejtem, hogy hollehet.
- Akkor menjünk.
Lydia és Peti elindultak otthonról. Egy füves pusztara értek, ami egy kicsit ismerős volt Lydiának.
- Valahol itt lesz az épület is.
- Rendben.
Ötperc séta után ott is lettek az épületnél, ahol megálltak.
- Ez lenne az? - Kérdezte Peti.
- Igen.
- Akkor nézzünk szét.
- Oké.
Bementek az épületbe, ahol egyszer csak egy furcsahangot hallottak. Megálltak, majd elindultak a kijarat felé. Mikor kiértek, akkor a ház bejarata beomlott, és az ablakból előugrott egy farkas, aminek kék volt a szeme, de csak egy pillanatig volt farkas, mert amint meg latta Petit és Lydiát, akkor visszaváltozott emberré.
- Sziasztok régtalálkoztunk.
- Ez igaz. - Mondta Peti.
- Furcsa, hogy szóba állsz velem azóta, ami történt a csata idejébe.
- Tudod, csak azért állok szóba veled, mert szövetséget akarok kötni veled.
- Miért?
- Mert van egy új faj, ami lehet, hogy erősebb nálunk.
- Persze, ti tényleg enyire hülyének néztek. Tudom, hogy ez csapda, és csak azért szövtkeznétek velem, hogy aztan megöljetek.
- Nem csapda, ha nem ez a valóság. Tudod, hogy miért győztünk a csatába?
- Azért, mert te ellenem voltál, és te erősebb alfa vagy, mint Jhonatan.
- Nem pontosan ezért.
- Akkor miért?
- Mert Lydia latja a jövőt, és megmutatta Jhonatannek a csatat, de ő nem hitt abban, hogy ez a valóságban is így fog történni, de láttad, hogy az a valósag is volt.
- Oké, de akkor most honnan tudjatok, hogy az új faj létezik?
- Onnan, hogy tegnap este Lydia álmodott az újlényekről, ami erősebb nálunk.
- Az lehetetlen, az omegáknál nincsen erősebb lény.
- Pontosan ezért kell szövetkeznünk, mert nálunk erősebb az a faj, de nálad nem.
- Ja, tehát most szövetkeznem kell az ellenséggel, hogy legyőzzek egy másik fajt?
- Nem, mert közös erővel fogjuk legyőzni.
- Jó, akkor én szövetkezek veletek, de csak addig, amíg ez az új fajt le nem gyözzük. Amint legyözzük a fajt, akkor a szövetségnek vége, és újra ellenségek leszünk.
- Rendben.
- Peti, ez így nem jó. - Szólt Lydia halkan.
- Tudom, de még is jobb, ha szövetkezünk vele, és segít nekünk egy kicsit, mert amikor lesz majd a csata és vége lesz, és mi nyerünk, akkor gyorsan megtámadjuk, amikor nem számít rá. - Mondta halkan Peti Lydiának.
- Értem.
- Nos akkor elfogadjátok a szövetség feltételeit vagy nem? - Kérdezte az Omega.
- Igen elfogadjuk. - Mondta Peti.
- Rendben, akkor most mit fogunk csinálni?
- Azt, hogy bemegyünk a bázisba, és elmondjuk Sebastiannak, hogy van egy szövetségesünk.
- Rendben.
Mikor beértek a bázisba, akkor Sebastan már ott volt, és köszöntek egymásnak.
- Ő meg mit keres itt? - Kérdezte Sebastian rámutatva az Omegára.