Hullajózan Anglia

IV. Fejezet - Vallomás

Kissé elhúzódtam Siriustól és intettem neki, hogy jöjjön beljebb, majd a napaliba léptem.

- Ülj csak le nyugodtan. Mit kérsz inni? - néztem át a vállam felett.

- Rád bízom, hogy mit hozol - mosolygott rám. Ettől a mosolytól el tudtam volna ájulni, Sirius ebben a pillanatban ugyanis rendkívül őszinte volt.

- Rendben - vigyorodtam el és néhány perc múlva egy tálca sütivel és két pohár kaktuszlével tértem vissza.

- Ez mi? - kérdezte Sirius leplezetlen kíváncsisággal. Olyan volt, mint egy kisfiú, aki még nem ismer semmit a világból, de tudni akar, ezért mindenre rákérdez.

- Kaktuszlé.

- Kaktusz? - kérdezte bizonytalanul.

- Csak bízz bennem. Nagyon finom - néztem rá bíztatóan.

- Nem is tudom... elég fura szine van - bökte meg hosszú ujjával a üveget.

- Nincs benne cián. Nyugodtan megihatod - kuncogtam, Sirius pedig bele ivott és hitetlenkedve pillantott fel rám.

- Ez...

- Nagyon finom - fejeztem be helyette vigyorogva. - Nem gondolod?

- Kellemesen csalódtam - nevetett fel majd megkóstólta a sütimet és rám nézett.

- Rendben Zena. Feleségül veszlek nincs vita. Te csináltad ezt is ugye?

- Mégis ki csinálta volna?! - értetlenkedtem.

- Nos, ebből kiindulva főzni is biztosan fantasztikusan tudsz. Kénytelen leszek téged elrabolni, mivel én hozzá nyúlni sem tudok a fakanálhoz - fejtette ki a véleményét és rám nézett. Én mosolyogva csóváltam a fejem.

- Megtanítalak főzni, jó? - nevettem fel és befészkeltem mellé magam.

- Tetszik az ötlet. És jó látni, hogy mosolyogsz. Szóval elmondod mi bántja piciny lelkedet? Ha gondolod leszek a lelki szemetesládád - erre én hangosan felnevettem és a fejemet a vállára döntöttem, majd a jobb kezét az ölembe vettem és babrálni kezdtem vele, egészen addig, míg Sirius az ujjaim köré nem fonta a sajátjait és bíztatóan meg nem szorította a kezemet. Ekkor mély levegőt vettem és az ezüst színű szemekbe néztem.

- Emlékszel mit mondtam Roxmortsban?

- Persze. Miért?

- Az a baleset nem véletlen volt - nyeltem egyet. - A volt barátom, Tyson, miatt történt az egész... - a szemem bepárásodott az emlék hatására. - Hetekig a gyengélkedőn voltam, majd amikor kiengedtek az anyám és a férjének az autója összeütközött egy motorcsónakkal. Utána rájöttem, hogy a barátom már hónapok óta csal... és... és... - a zokogásom egyre erősebb lett. Éreztem, hogy a fiú az ölébe húz és szorosan megölel. A vállára döntött fejjel sírtam. Sirius kis köröket rajzolt a hátamra csendesen.

- Sss... már vége. Nem kell sírnod - mormolta a fülembe.

- Tudod kivel tette meg? Charlotte-tal. Ő volt a legjobb barátnőm... Tyson meg nem akart szakítani. Nem engedte hogy megtegyem - fejeztem be rekedt hangon. Sirius emésztette a hallottakat, mérlegelte, hogy mit is hallott.

- Ezt nem értem - vonta össze a szemöldökét. - Hogyhogy nem engedte?

A tekintetem elködösült, s lejátszódott a szemem előtt a jelenet.

A gyengélkedő zöld csempével volt kirakva, s ilyen színű huzatot húztak a vasrácsas ágyakra is. A helyiség rendkívül nyomott hangulatot árasztott magából. Főleg a jól ismert gyógyszerszag miatt, amit jól ismertem a magnix kórházakból.