~Kezdetek~

Szeptember 2, Kedd

Reggel izgatottan keltem fel. Tegnap este miután befejeztem a gépezést, befeküdtem az ágyba és gondolkodtam. Sebi nagyon helyes fiú. Nem tudom.... Én beleszerettem....
Reggel 5:50-kor üvöltött az ébresztőm. Gyorsan lenyomtam és a lepkéimmel a gyomromban elindultam reggelizni. Franc gondolta volna, hogy a bátyám nekem jön. Elcsúsztam és bevágtam a kezemet. Nagyon nem foglalkoztam vele. Meg reggeliztem, felöltöztem és elindultam suliba. Az iskola előtt megpillantottam Sebit. Lepkék újra felébredtek. Amint meglátott, odasétált hozzám.
-Jó reggelt.-köszönt mosolyogva.
-Jó reggelt.-motyogtam zavartan.
-Merre tartasz?-kérdezte nevetve.
-Belvárosi Sportiskolába-válaszoltam.
-Na de jó! Én is.-átkarolta a vállam és elindultunk.
Beértünk a suliba és levettem a pulcsim. Egyből belenyilalt a fájdalom.
-Aúúú-kiabáltam.-Mi a franc....
-Jézusom Annie!-szaladt oda Sebi.- Mi történt?
-Reggel elcsúsztam és nagyon fáj.-néztem a bedagadt és lila csuklómra.
-Gyere, megkeressük az orvosit.
Elindultunk a porta fele, hogy megkérdezzük hol az orvosi szoba.
-Jó reggelt! Merre találjuk az orvosi szobát?-kérdeztem
-A folyosón egyenesen az igazgatói iroda fele, aztán balra a 2. szoba.-mondta a portás.
-Köszönjük.
Gyors léptekkel elindultunk, hogy még óra elejére beérjünk. Bekopogtunk udvariasan.
-Tessék-szólított minket a védőnő.
- Jó reggelt! Reggel ráestem a kezemre és nagyon fáj. Bedagadt, belilult és alig tudom mozgatni.-mondtam.
-Gyere megnézem.-mondta kedvesen.
Felültem az asztalra és megfogtam Sebi kezét. A védőnő mozgatni és nyomogatni kezdte a kezemet, én meg egyre jobban szorítottam szegény Sebi kezét. Megállapította a nő, hogy erősen megzúzódott a bal csuklóm, ezért nem tesizhetek 1 hétig és pihentessem. Már 8:25 volt amikor visszaindultunk a terembe. Sebi visszafele nem engedte el a kezemet. Nem tudom, hogyan értette a dolgot, de örültem neki. :) Majdnem a teremnél jártunk, amikor megállt. Magához fordított és mélyen a szemembe nézett.
-Drága Annie, reméltem, hogy nem történt nagyobb bajod.-mondta kedvesen-Hogyan becézhetlek?
-Otthon Manónak hívnak, régen Angliában simán Annie-nek hívtak. Ahogy szeretnéd. -mosolyogtam rá.
-Hát akkor Manó.-nevetett ki.
-Hát akkor Sebi-nevettem én is.
Bekopogtunk a terembe és sűrűn bocsánatot kértünk a matek tanártól és bevágtuk magunkat a leghátsó padba. Kb. az óra utolsó 5 percére értünk vissza. Csöngőkor a matek tanár a teremből kiviharzott, a többiek pedig a padunk köré gyűltek.
Kami felugrott a padomra és ránézett a kezemre:
-Mit csináltál te lány?
-Elcsúsztam-válaszoltam.
-Ily... Jobbulást-ölelt meg. Persze, hogy viszonoztam. Többiek odajöttek bemutatkozni szépen lassan, így megismerjük egymást jobban. 6 lány és 6 fiú van az osztályban. Fiúk: Sebi, Lucas, Dávid, Ádám, Bence és Balázs. Az utóbbi 2, ők ikrek. Lányok: Kamilla, Zelina, Virág, Viki, Zselyke és én. Lányok egy nagy csapatot alkotunk, mindent együtt csinálunk, nincs klikkesedés se semmi. Kamilla, Zelina és Zselyke velem együtt szertornáznak. Viki és Virág ők táncolnak. Az összes fiú együtt focizik, kivêtel nélkül.
Mai nap hamar eltelt. Mikor hazaérte átkötöttem a kezemet, majd lepihentem és mély álomba szenderültem....