~ The Castle Vampire ~ { L.S.} Befejezett.

7. { 18+}

Reggel a lágyan beszűrődő nap sugarai cirógattak a lábam. Jól eső borzongás futott végig rajtam amikor Mr. Styles hideg ujjai végig futottak a gerincem mentén .
- jó reggelt!- súgta egy kicsit rekedtes hangon.
- honnan tudtad hogy fent vagyok?- kérdeztem az ingébe mosolyogva.
- én mindent tudok.- éreztem a mosolyát az arcomon majd lassan a nyakamra szórt el apró csókokat a hideg ajkaival. Bele markoltam az ingébe amikor az orrát a lila ösvényre nyomta aminek keletkezését ő okozta. Elnyöszörödtem amikor végig húzta az orrát óvatosan a lilás foltokon majd mélyen bele szagolt.
- merre jártál egész nap tegnap?- kérdezte halkan.- főleg hogy úgy lecsapoltalak.- morogta majd a szemeimbe nézett .
- a szüleimmel megnéztük a múzeumot és aztán ebédeltünk az egyik étteremben és voltunk moziban.- motyogtam a szemeibe nézve. Elkomolyodott majd a csuklómat az orrához húzta és elkezdte körbe szagolni.- valami baj van?- kérdeztem halkan.
-igen méghozzá elég nagy.- morogta majd felpattant a fekete ingét elmarta az íróasztalról majd a derekam fölé mászott majd eltépte az ingét így abból leszakadt egy hosszabb darab. Eldobta a szakadt inget majd a csuklóm után nyúlt és körbe tekerte vele majd kötött rá egy két csomót és adott rá egy csókot közben pedig fel nézett rám .
- ezt miért?- kérdeztem ártatlan arccal felpillantva rá.
- egy másik vámpír megjelölt és elfedtem a szagot.- magyarázta.
Másik vámpír? Jézusom!- tegnap volt aki így érintettet meg?- kérdezte majd ráfogott a kezemre úgy ahogy Liam is. Elkerekedtek a szemeim.- ki volt az?- kérdezte leteperve. Nyeltem egyet.- mond el...- súgta az ajkaimra.
- Liamnek hívják .. de nem ő volt az egyetlen aki megfogott ott... mert a moziban egy magas férfi nekem jött és pont ott tartott meg amikor meginogtam.- hajtottam le a fejem.
- Malik.- morogta maga elé.- ne menj többet a városba! Egyedül legalább is ne!- mondta határozottan. Zaklatott volt. Ki az a Malik, és mit akar tőlem?
- Mr. Styles maga is... megtud így jelölni?- kérdeztem megérintve az ujjait.
- igen, minden vámpír jelöl valahogy de én nem érintessél jelölök.- magyarázott majd a végén elmosolyodott.
- akkor mivel?- kérdeztem nagyot nyelve.
- testnedvvel... nyál, könnycsepp...- súgta halkan majd apró csókokat szórt el a lila ösvényre a nyakamon. Aztán a fülemhez hajolt.- örömnedvel.- súgta érzékien majd nekem lökte az ölét. Megmarkoltam az inge oldalát majd fészkelődni kezdtem a lábai között.- de az utóbbit használom többször.- kaján vigyor úszott a hideg ajkaira majd az ujjaival a pólóm alá nyúlt és óvatosan megcirógatta a bőröm .
- akkor engem már...- nyeltem egyet vissza gondolva az előző estére amikor majdnem megölt.
- nem Louis.- ingatta a fejét .-érintkeznie kell a bőrönddel ahhoz hogy hasson....- magyarázta.- de amikor megharaplak vagy végig nyalom a nyakad akkor is megjelöllek csak ez mulandó dolog mert nem vagy meg teljesen az enyém. Olyan megfejthetetlen vagy számomra.- mondta a szemeimbe nézve.
- mit érez irántam?- kérdeztem halkan. Elcsodálkozott a kérdésemre de aztán rendezte arcvonásait és mellém gördült.
- nem mindegy az neked?- kérdezte rezzenéstelen arccal. Semmi érzelem nem ült ki rajta.
- azért mert én nem tudom eldönteni hogy mit akarsz tőlem.- hadartam felcsattanva és fel ültem . Rám se nézett csak bámulta a plafont.- kérem ... mondja el mi a szándéka velem. Csak mert... a múzeumban valami históriát emlegettek magáról össze vissza és magától akarom hallani az igazat.- súgtam magam elé majd rá néztem. Még mindig semmi.- kérem szépen. Mondjon valamit.- másztam fölé így végre rám kapta a tekintetét.- kérlek .- vágtam kiskutya szemeket. Megfogta a derekam majd lejjebb tolt magán így a fenekemnek nyomódott az erekciója.
- a könyörgéssel csak ezt éred el.- mosolyodott el majd lehunyta a szemét. Oh szóval ha könyörgöm fel áll neki. Akkor most azért is ki vallatom.
- hát jó.- csaptam a combomra majd le szálltam róla és ki másztam az ágy szélére.- úgyse mondod el hogy belém vagy esve vagy nem vagy csak dugni akarsz vagy csak a vérem kell szóval akkor én most megyek reggelizni.-mondtam majd le szálltam az ágyról és le kapva a felsőm az ágyra dobtam ami pont a meglepett és értettlen fejére eset.- megkeresem azt a Malikot. Lehet ő akar is valamit tőlem a véremen kívül.- gondolkodtam hangosan direkt cukkolva őt. Jaj Louis te ennek meg kárát látod. Morogva kapta le a fejéről a felsőm. Elfojtottam egy nevetést majd éppen ágaskodtam egy felsőért amikor megragadta a derekam és berántott a szokásos módon a szekrénybe. A kezeim a fejem fölé fogva vörösen izzó szemekkel nézett le rám.
- ne merd ezt tenni velem.- súgta idegesen a szemeimbe nézve.- kíváncsi vagy mit érzek?- kérdezte a fogai között szűrve.
-igen.- súgtam neki vissza. Nem féltem tőle. Úgyse bántana... vagy... mégis?
- el sem tudod képzelni mióta várok már rád. Egyedül te vagy az aki kepés feloldani azt a kibaszott átkot a fejem fölül. Nem lesz itt semmilyen Malik meg egyebek. Te az enyém vagy. Csak az enyém. A véred is az enyém. Az életed is az enyém. A tested is az enyém. A lelked is az enyém. Az enyém vagy!- morogta és megszorította a csípőmet hogy nyomatékosítsa bennem a dolgokat. Rettegni kezdtem. Én vagyok az a személy aki.... aki majd felszabadítja.- szóval ne merd kétségbe vonni az érzéseimet!- kiabált rám. A szemei teljesen izzottak a dühtől és a vágytól is. Megremegtem a hangjától és lehunytam a szemem.- büntetést érdemelnél amiért olyant feltételeztél hogy csak a véred kell nekem, tévedésbe vagy kedvesem.- súgta a fülembe érzékein.- mindened kell nekem.- nyalt a fülembe majd apró csókokat hintett el a nyakamra és a kis ösvényre. Nyöszörögni kezdtem amikor a fenekembe markolt és a szekrény és maga közé préselve csókolt meg erőszakosan. Vissza csókoltam mire a másik kezével gombolni kezdte a nadrágját. Megijedtem. Most megfog történi? Ebben a szekrényben? Nem egy szekrényben akarom elveszteni!
- kérem Ha...- kezdtem volna el tiltakozni de a kezeimet az inge gombjaihoz húzta és a csodás smaragdjaival nézett le rám. Ha zöldek a szemei akkor nyugodt. De mégis hogy bírt megnyugodni ilyen gyorsan?
- gombold ki.- súgta a fülembe majd lágyan az ajkaimat kezdte falni. Alkalmazkodtam az ajkai mozgásához majd elkezdtem kigombolni az ingét. Közben az oldalam cirógatta és a szemeimbe nézett.- nem kell félj Lou... szeretlek bármilyen hittettlen is. Amikor megszülettél már akkor éreztem hogy könnyebb lett a teher rajtam. Kívánlak téged már hónapok óta. Kérlek add nekem a tested.- súgta a fülembe majd apró csókokat kaptam tőle.
- ígéred hogy gyengéd leszel?- kérdeztem a könnyeimmel küszködve.
- ígérem Lou... jo lesz, elvezni fogod, garantáltan.- mondta majd elmosolyodott.
- de... én még... nem készültem fel erre... adj... meg egy kis időt.- szorítottam meg az utolsó gombot az ingénél. Akartam őt de rettegtem hogy csak átver. Na meg miért én lennék a kiválasztott? Semmi olyan nincs bennem ami érdemesre méltó lenne. Egy senki vagyok egy nagy nulla. Igaz érdekel a festészet és a költészet de ezzel semmit nem érek és mégis hogy szabadítsam így fel őt? Írok egy verset, vagy lefestem ahogy megszabadul? A gondolataimból az ajkai hoztak vissza. A kezeivel az arcomat fogta és az ajkait az enyémekre tapasztotta.
- Lou biztonságba leszel.- súgta majd mosolyra húzta az ajkait. Szólni akartam de az ujjait beakasztotta az alsómba és egy lökessél a bokámon volt.- akarlak... add nekem a tested kérlek.- súgta a nyakamra majd végig nyalt az ütőeremen.
- de...- kezdtem bele de elakadt a szavam mert a hideg hosszúkás ujjait a forró hímtagom köré csavarta. Vettem egy szaggatott sóhajt. Jézusom segíts! Lassan kezdett pumpálni belőlem pedig halk nyögések törtek fel. A kezeimet az öltönynadrágjába akasztottam majd kigomboltam és le húztam a lábain. A combomra simította a kezet felfele miközben egymás ajkait faltuk. A lábam felhúztam a derekához mire ő megemelt és a szekrénynek nyomta a hátam.
- várjon kérem Mr. Styles.- hadartam megállítva hogy belém hatoljon.- csak egy kérdés.- lihegtem.
- mondjad.- nézett rám összerántott szemöldökkel.
- igaz hogy az összes szűz lányt itt tetted magadévá?- dadogtam félve a szemébe nézve.
- igen mivel ez a szekrény szigeteli a hangokat és így a sikítozó lányokat senki sem hallotta meg.- mondta vigyorogva, le engedett így felpillantottam rá.
- én egy fiú vagyok, nem sikítoznék max nyögnék az elvezettől. Mi van ha engem is itt teszel a magadévá, ahol megaláztad azt a sok lányt. Hallgasson ide nagyuram kérem bárhol a magáé leszek csak ne itt... ne most.- motyogtam a végét.
- gondolod akkor megtörhet az átok?- kérdezte megsimítva az arcom.
- remélem... igazából nem tudom mit kéne tennem és hogy miért én de megpróbálom megtörni az átkot.- súgtam a szemeibe nézve. Megsimította az alsó ajkam majd lassan kivezetett a szekrényből és az ágyra húzott maga fölé majd a csípőjére húzott.
- szeretnél lovagolni?- kérdezte a fenekemre simítva a kezeit.
- még sose lovagoltam.- motyogtam.- semmilyen szempontból.- pirultam el és lehajtottam a fejem.
- egyszer elviszlek a szomszéd birtokon lehet lovagolni, de előtte megmutatom hogy kell.- mondta majd megéreztem az ujjait a bejáratomnál. Beharaptam az alsó ajkam majd hagytam hogy az ujjat felnyomja. Előrébb dőltem így a másik kezet a gerincemen simította felfele a hideg tenyerével. A kezeimet a feje mellett támasztottam meg és ahogy mozgatta bennem az egyik ujját az ajkaim elváltak és lehunytam a szemem.- nézz rám.- súgta halkan. Le pillantottam rá. Az alsó ajkat harapta és feldugta a második ujját is. A kezeimmel megmarkoltam a lepedőt a feje két oldalán és lejjebb hajoltam. Az ajkaimra tapadt és gyorsan kezdte mozgatni bennem az ujjait.