~ The Castle Vampire ~ { L.S.} Befejezett.

2.

Reggel az ágyamban ébredtem fel. Hogy kerültem az ágyba? Tudom hogy elájultam mert nagyon ijesztő dolgokat vettem eszre, de hogy kerültem az ágyba? Lassan fel ültem és körbe néztem. Az ágyam mellett az éjjeli szekrényen ott volt a doboz ami a szekrényemben volt. Rögtön magamhoz vettem, az elején arany színnel " H.S." monogram díszelgett és piros selyem szalaggal volt átkötve.

Ki akartam nyitni hogy lássam mi van benne. De semmi. Nem nyílott ki. Rázogattam és megforgattam de valami mégis zörgött benne. Nagyon kíváncsi voltam. Vissza tettem a dobozkát az éjjeli szekrényre majd fel öltöztem és le mentem a konyhába de mielőtt beléptem a konyhába egy magas férfi alakot pillantottam meg újra. Elbújtam az egyik szekrény mögé. Ki lestem és egy férfi olvasott egy levelet az asztalnál állva, olyan fura érzésem támadt. Vissza bújtam a rejtekhelyemre és imádkoztam hogy csak képzelődjek és csak agyamra ment a költözés. Újra kilestem és már nem volt ott. Oda siettem és elolvastam a levelet amiben anya írta hogy délutánig egyedül leszek mert a városba mentek intézkedni. Szóval egyedül vagyok a hatalmas házban. Egy szellemmel. Kurva jó. De lehet csak megbolondultam. Hmmm... akkor reggeli után megkeresem a kastély alaprajzát és felfedezem a lakásunkat. A reggelim egy egész egyszerű tojás rántotta volt meg kakaó. Aztán indult a felfedező utam. Apa mondta hogy még nem mindenhol jók a villanyok valamint nem fog működni valamelyik egy ideig így vittem magammal egy elemlámpát, azon agyaltam kaját is viszek mert ha eltévedek akkor éhen halok egy sarokban valahol a sötétben. De végül csak a telefont vittem és az elemlámpát. A keleti szárnyal kezdtem. Egy csomó üres szoba volt ott meg poros könyvek. Az egyik szoba viszont egész tiszta volt. Mintha lakna benne valaki. Az ágyon nem volt ágyruha meg lepedő vagy hasonlok csak két párna. Le ültem rá. Kicsit nyekeregtek a rugók de kényelmes volt viszonylag. Körbe néztem a falakon a félhomályban. Ott volt még egy festmény. Oda siettem a festmény elé és jobban szemügyre vettem. Ugyan az a férfi volt rajta csak most a nagynéném is mellette volt meg fiatalabban. Ki lehetett ez a férfi? Talán a férje? Vagy a fia? Testvére? Nem dehogy hiszen a nagynéni egyke gyerek volt. A férfinek gyönyörű zöld tekintette volt meg mindig a festményen. Azok a smaragdok teljesen a hatalmukba kerítették.
- nagyi ki volt ez a férfi?- súgtam magam elé majd megsimítottam a festményen a férfi körvonalát. Ekkor a festmény beljebb ment a fallal együtt és forogni kezdett a padló. Egy titkos szoba. Meghátráltam és kiszaladtam a szobából. Basszus itt vannak titkos folyósok meg ilyenek? Tovább folytattam a felfedező utam. Újabb unalmas szobák. Aztán találtam egy gardróbot. Tele volt fura mintás öltönyökkel. Jó valakinek biztos jól alól. A címkén jól láttam akkor Gucci öltönyök voltak. Volt amelyik tetszett de túl nagy lett volna rám. Biztos a férfié volt, és megtaláltam azt az öltönyt ami a szekrényemben volt. Végig húztam a kezem az öltönyökön de aztán hirtelen kinyúlt egy kéz és megragadta a csuklómat. Felsikítottam a férfiasságom meghazudtolva így elengedett a kéz én pedig a fenekemre estem. Az ajtó becsapódott a villany pedig elaludt. Remegve húzódtam a falhoz. Az elemlámpámat persze hogy elejtettem így az se volt nálam. Aztán valami megfogta a bokám.
- Istenem kérlek ne!- sikítottam és rugdalózni kezdtem.- engedj el!- sikoltottam.- nem akarok meghalni.- a könnyeim folyni kezdtek. Megkaparintottam az elemlámpát majdnem de akkor húzni kezdett az a valami és nem értem el.- ne kérem!- sikítottam ekkor nyílt az ajtó és a világosság beszűrődött így az a valami sziszegve engedett el és eltűnt az öltönyök alatt. Fel pattantam és az elemlámpával a kezemben szaladtam ki a helyiségből. Ez mi a faszom volt? A könnyeimtől nem láttam jól és hátra néztem nem-e követ az a valami. Aztán neki mentem valami nagynak és erősnek. A kezeimmel tapogattam, így amikor oda fordítottam a fejem egy fekete alapon piros csíkos öltönnyel találkoztam. Mi a picsa? Lassan felnéztem és a férfi a festményről nézett le rám. A szemeim hatalmasra nőttek. Ő el meg? Az lehetetlen. Kezdett elhagyni az erőm és újra elsötétedett minden.

Amikor magamhoz tértem abba a szobába voltam ahol találtam azt a titkos ajtót. Azon a kis dívány félén feküdtem. Gyorsan elő vettem a telefont és megnéztem az időt. Ah csak egy kicsit voltam kiütve. Huh, rendben... akkor most megtámadott valami a gardróbban. Fel ültem majd a telefonomon nyomkodtam valamit amikor megéreztem egy lágy szellőt mellettem. Nyeltem egyet és bámultam magam elé. Félek. Lassan oldalra néztem. A férfi akinek neki mentem és aki a festményeken is van mosolyogva nézett rám miközben a jobb kezére támaszkodott a karfán és a lábait keresztezte. Az az öltöny valami eszelősen szexi rajta. Majdnem felsikoltottam amikor közelebb hajolt és az ujjat a szám elé tette majd az "s" hangot adta ki a pink ajkai közül.
- nem vagyok olyan ijesztő.- súgta rekedt hangon. Azt hiszem elfogok ájulni megint. Vettem egy nagy levegőt majd lehunytam a szemem.- vagy mégis?- éreztem meg a hideg leheletét a nyakamnál. A kezeimet a mellkasara tettem és eltoltam magamtól.
- megörültem...- mondtam majd fel álltam és kiakartam menni a szobából de az ajtó becsapódott előttem. Megtorpantam.
- tudod nem szép dolog csak úgy itt hagyni miután felébresztettél és meg enni sem ettem... oh és a kis gardróbos incidens sincs elfelejtve szóval mond csak... nem fair hogy elmenekülsz az uralkodód elől.- súgta végig a fülembe míg az egyik kezével a derekam fogta.
Álmodom... mondjatok hogy álmodom!
- mi?? Milyen uralkodó tisztában van hányadik században élünk?- fordultam meg felháborodva de a szemei mar pirosan izzottak így megragadta a csuklom és a falnak nyomott. Elzsibbadtak a fejem föle szorított csuklóim és a felsőm is felcsúszott így a hasam is kikandikált ami miatt fázni kezdtem így remegni is elkezdtem. A férfi kőrbe nyalta az ajkait majd közelebb hajolt.
- kezd fogyni a türelmem szóval ne szemtelenkedj velem!-morogta majd a nyakamhoz hajolt és bele szagolt a bőrömbe.- mámorító illatod van.- morogta majd végig húzta a nyelvet a nyakamon felfele.
- kérem engedjen el!- kezdtem a lábammal toporogni.- esküszöm nem jövök ide többet kérem ehnn...eng...- nem bírtam befejezni mert a lábaim közé lépett és nekem nyomta azt a hatalmas dudort ami az öltönynadrágját akarta átszakítani. El akadt a lélegzetem és pislogni se mertem abban a pillanatban. Kérlek istenem ments meg. Éreztem ahogy az ajkaival lágyan csókolgatni kezdte a nyakamat majd a fülem mögé haladva szórta be a bőrömet. A hideg ajkai miatt megborzongtam.
- kérem ne bántson.- könyörögtem elfulladó hangon a könnyeim lefolytak az arcomon és találkoztak az ö bőrével. Lassan el engedte a nyakam majd a szemeimbe nézett. Még mindig vörösek voltak a szemei.
- kicsoda maga?- kérdeztem remegve.
- a kastély vámpírja.- mosolyodott el mire a szemfogai megcsillantak.
- kérlek ne bánts.- súgtam erőtlenül.
- sajnos nem hagyhatom szó nélkül ami történt.- súgta majd a nyakamra harapott és kortyolni kezdett. Felsikoltottam és a térdeim össze rogytak. A derekamhoz kapott és a hátam tartotta így a kezeimet a nyaka kőre fontam hogy érezzem mennyire zsibbadtam el. Egyre csak nyelt és nyelt se eldöntött így már szépen szólva fölém magasodva kortyolt. Megszorítottam egy tincset a hajából de kezdett minden elsötétedni így erőtlenül újra azt mondtam.
" Kérlek...."

--------------------------

Sziasztok! Itt a következő rész :3 Remélem tetszett. Bocsánat hogy ennyit kellett rá várni.