Kim POV
Szép lassan beláttam, hogy nem menekülhetek, így megmaradtam egyhelyben, hagyva, hogy közeledjen. Amikor úgy éreztem, hogy már elég közel van, ösztönösen lecsuktam szemeimet, várva a halálomat. Egyre közelebb volt a pillanat. Szinte már éreztem, ahogy veszi a levegőt. Ám mégse csókolt meg. Legalábbis nem ő. Valaki más tapadt ajkaimra. Felismertem, hogy nem Jimin volt, ugyanis másmilyen illata volt. Mindketten gyorsan lélegeztek, - amivel arra utaltak, hogy izgultak, de nem tudtam az okát - viszont az illetőé tempósabb volt. Sajnos az illatáról felismertem, amit bár ne tettem volna. Legalább ezerszer elátkoztam ezt a napot, ebben a néhány másodpercben.
Megtörtént. Megcsókolt. Egy idő után nyelveink számban folytattám a táncot. Hirtelen, viszont kinyitottam a szememet és JungKookkal találtam szembe magam. Ebben a pillanatban elváltam tőle. Undorodtam magamtól. Ám ez nen maradt ennyiben. Jimin felpofozta Kook-ot. Ebből verekedés tört ki, aminek alig tudtunk véget vetni. Ez volt az első csókom, és hatalmas káoszt csináltam vele. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Két jó barátot egymás ellen fordítottam.
Hülye vagy Kim!!! Hozd helyre, de azonnal!! - szólt a belső hangom - Szuper!! A nagymenő énemnek ezennel annyi. Ezután már nem tudok bunkó lenni velük.
- Na jó...hát őőő....megpróbáljátok újra, vagy inkább hagyjuk az egészet?
Könnyes szemekkel pillantottam Jiminre, akinek dühöt láttam szemében, viszont ennek ellenére bólintott, hogy próbáljuk meg.
Hatalmas kő gördült le a szívemről.
-De akkor fogjátok le egymást, nehogy valaki rámozduljon újra! - jelentette ki
Ezen muszáj volt Jinnek is, meg nekem is nevetnünk.
Miután befejeztük, megfogta a 6 fiú egymás csuklóját, ChimChim meg újra közeledni kezdett felém.
Hirtelen két kicsi kezével derekamhoz nyúlt, és ölébe húzott. Érintésétől valamiért melegség járta át testemet. Nagyon fura volt, de egyben megnyugtató hatással hatott rám. Ismét közeledni kezdett felém, ám ezúttal sokkal gyorsabb volt, mivel közelebb foglaltunk helyet egymáshoz. Szemeink egyszerre csukódtak le. Nem érdekeltek a többiek, csak ő és én.
Ismét megtörtént, ám ezúttal vele. Nehezen váltunk el egymástól, de a levegőhiány miatt muszáj volt. A többiek közül volt aki tapsolt, ám néhány dühösek illetve féltékenyek voltak.
Nem értem mi van velük.
-Na akkor én pörgetek - törte meg a csendet Jimin.
Megpörgette az üveget ami rám mutatott.
-Jajj nekem...
-Hahaha. Felelsz vagy mersz, Kim?
Nyeltem egyet, majd válaszoltam.
-Felelek.
-Okééé. Akkor.....kivel volt jobb a csók? JungKookkal vagy velem?
-Muszáj választanom?
-Ha nem akarsz bűntetést, akkor igen. Ne aggódj, nem fogunk megsértődni, igaz Kook? -nevette el magát
-De...de....én nem tud... - nem engedte, hogy befejezzem, ugyanis közbe szólt.
-Egyetlen nevet mondj! Ne magyarázkodj!
Vettem egy mély levegőt, majd kinyőgtem.
-Jimin - hajtottam le a fejemet. - Sajnálom. Nagyon nehéz volt dönteni. Túl jól csókoltok - itt majdnem mindenki felnevetett.
-Valld be, hogy csak a kedvében akarsz járni, mert - nem engedhettem, hogy befejezze.
-Ez nem igaz! Őszinte véleményt kértetek, és én ezt tettem! Nem tehetek arról, hogy nem tudod elfogsdni, hogy valaki jobb nálad valamiben!
-Könyörgöm, gondolkozz már. Hisz nem is ismersz!
-Ez így igaz. Ehhez képest mégis nálam vagy! - vágtam a fejéhez
-Elmenjek? - kérdezte meglepett hangon
-Ilyet egy szóval se mondott, Kook! - válaszolt helyettem Jin, amit ez esetben lehet, hogy jól tett, így néhány hálás tekintettel díjaztam.
-Jajj nehogy már te is őt védd!
-Miért is ne?? - háborodtam fel - Tudtommal semmi olyat nem mondtam ami nem lenne igaz.
-Dehogynem! Alapvető dolog, hogy jobban csókolok, mint az! - mutatott Jiminre
-Állj már le!! Neki ez a véleménye és kész!- üvöltött rá
Nem bírtam tovább a könnyeimmel küzködni, így felpattantam és felrohantam s szobámba, majd becsaptam magam mögött az ajtót.
-Nem hiszem el! Miért ilyen velem? Miért ellenséges? MIÉRT?? - ordítottam ki magam, miközben bőgtem - Ezért nem kell nekem barát. Soha nem sírtam még.
-Kim...jól vagy? - hallottam meg Suga hangját
-Igen, persze - töröltem le a könnyeimet. - Menj csak vissza nyugodtan. Vagy várjál...itt a pénz a pizzákra - nyitottam ki a bejáratot, és nyomtam a kezébe.
Ám az ajtó visszacsukásával lassú voltam.
Felkapott menyasszony pózba, és levitt a lépcsőn a többiekhez, majd megszólalt.
-Most pedig megbeszélitek ezt az egészet!
-De én....- védekeztem volna mint egy kisgyerek, de közbe szólt.
-Nincs de!! Addig nem csinálunk mást amíg ki nem békültök. Hajrá, halljuk azokat a bocsánatkéréseket.
-Bocsánat... - suttogtam, de meghallotta.
-Megbocsájtok, ha megcsókolsz - emelte rám a tekintetét.
-Na azt már nem! Minek nézel engem, kurvának?
-Miért nem az vagy?
-Na jó elég legyen! JungKook mit képzelsz magadról, hogy így beszélsz egy lánnyal? - kérdezte RapMon
-Hagyjad Mon, nem kell engem megvédeni. Yoonginak odaadtam a pénzt a kajára, hogy ki tudjátok fizetni, én meg elmegyek sétálni. Ha lehiggadtam visszajövök, és holnap elérem, hogy kirugjanak, hogy többé ne kelljen találkoznunk.
-Kim, miket beszélsz? - kérdezte J-Hope
-Csak nyugodtan menjél! Senkinek nem fogsz hiányozni! - vágta a fejemhez Kook
-Nem teheted ezt velem....velünk - javította ki magát aggódva Jimin.
-Ha megcsókol, lenyugszol? - kérdezte Jin
-Igen - vágta rá egyből a választ.
-Mit akarsz? Úgyse lesz a tiéd, soha! - mondta V
-Lehet, de hagyhatom hogy másé legyen.
Miért kellett nekem ilyenbe belekeverednem? Olyan jól megvoltam egymagam.
Nagyot sóhajtottam, majd rászántam magam, hogy essünk túl rajta. Végig néztem a többiek arcán. Jimint hagytam a végére, akinek arcán ijedség ült. Természetesen JungKook önelégülten és perverzen mosolygott. Kirázott a hideg. Bólintottam egy aprót, szemeibe nézve.
-Helyes - törte meg a csendet.
Lassan közeledni kezdett, majd végül ajkaimra tapadt, és vadul falni kezdte őket. Nagyon nem akartam megadni az engedélyt neki, de belémharapott, amivel szétnyitottam a számat egy aprót nyögve csókunkba. "Sajnos" levegőhiány, miatt el kellett válnunk. Nem mondom, hogy nem élveztem, de tudtam, hogy nem lett volna szabad, ezért nem mutathattam ki.
-Látom, hogy élvezted, ugye? - suttogta a fülembe, miközben kezeit derekamon pihentette. Ennél vörösebb már nem is lehettem volna. - Sejtettem. És még, hogy Jimin jobban csókol...pff....most már megváltozott a véleményed?
-Csak annyira, hogy most nem tudok dönteni.
-Akkor segítek - és újjabb csók csattant el köztünk. Ám ezúttal azonnal megadtam neki a bejutást. Ismét az átkozott oxigén választott szét minket. - Na és most? - kíváncsiskodott
-Még mindig nem.
-Hihetetlen vagy.
-Tudom - mosolyogtam.
-Remélem azt is tudod, hogy a következő alkalom után már le kell, hogy feküdj velem!
-Te hülye vagy? - toltam el magtól, mellkasára helyezve kezeimet
-Ez alapvető tény. Van aki még ennyi előjátékot se kapna - kacsintott rám.
-Hát ölrüljél....engem nem fogsz soha se megdönteni! - nem érdekelt már, hogy ott voltak a többiek. Nem tudtam már visszafogni magamat, így visszatértem a normál hangerőmhöz.
-Csak nem félsz, hogy fájni fog? Vagy esetleg örökre szűz akarsz maradni? - jelent meg egy kaján vigyor a képén, amit legszívesebben bevertem volna
-JungKook,....szerintem ez az ő dolga -próbált védeni ijedt hangon V.
-Miért akarsz mindenáron a sajátodnak tekinteni engem??
-Mert...- a csengő közbeszólt, így nem tudta befejezni.
-Suga - szóltam rá, akinek odaadtam nem olyan rég rá a pénzt.
-Megyek - válaszolta érzelem mentes hangon.
Gyorsan elment az ajtóhoz, majd kinyitotta. Hirtelen meghallottam egy ismerős hangot.
-Ohh....szia. Kim itt lakik még? - hallottam meg KyungSoo-t
-KyungSooooo~.... - ordítottam, miközben futottam felé. Amikor odaértem hozzá, örömömben nyakába karolva ugottam rá. Szerencsémre már nem volt semmi a kezében, így meg tudts fogni a derekamat nehogy leesek. Fejemet átraktam válla felett.
-Már azt hittem, elköltöztél - törte meg a csendet.
-D.O, hogy gondolhatsz ilyet rólam? - nevettem el magam
-Nem tudom, viszont zsibbad a nyakam.
Válasz helyett, csak leszálltam róla.
-Szivem, minket is beavatsz? - sétált oda hozzám, majd karolta át derekamat Jimim
-Óh, hogy ti...? - mutatott ránk a kedvenc pizzafutárom
-Nem, dehogyis - vágtam rá egyből.
-Húúú....megnyugodtam.
-Nem vele van, hanem velem - jött oda Kook, ami miatt legszívesebben megfojtottam volna.
-Hány srác van nálad?? Mi lett a régi éneddel?? - aggódott ismét
-7, de csak az osztálytársaim, és még mindig ugyanolyan vagyok.
-Akkor jó. Te pont úgy vagy jó, ahogy vagy.
-Ne már....el fogok vörösödni!!
-Jól teszed. Viszont nekem sajnos most mennem kell - kezdett búcsúzkodni.
-Neeee.....ugye visszajössz???
-Hááát....1 óra van és én csak 5-kor végzek. Ha addig kibírod, akkor igen.
-Megpróbálom - kacsintottam rá - siess. Szia.
-Szia.
Becsuktam az ajtót, megfordultam, és szembe találtam magam 7 meglepődött fejjel.
-Mi van?? - kérdeztem
-Mi volt ez?? Ki ő neked?? - támadt meg a vérdéseivel a sokk után V
-Egy ismerősöm. Az egyetlen akiben megbízok.
-Na jó...., szerintem együnk - vetette fel az ötletet J-Hope.
-Ez egy jó ötlet - mondtam, és indultam volna tányérokért a konyhába, de egy kéz visszatartott.
-Menjetek előrre. Mindjárt megyünk mi is - mondta ChimChim.
-Vajon mit akarnak csinálni?? - perverzkedett Hobie
-Maradj már!! - szólta le Rap Monster
-Jin, a tányérok a hűtő melletti szekrényben vannak - kiáltottam utánuk.
-Oké - hallottam meg válaszát.
Ketten maradtunk a helyiségben. Gyorsan felé fordultam.
-Mondjad mit szeretnél?!
-Téged!
-Hát ez nem fog menni.
-Tudom....viszont lenne egy fontos kérdésem.
-Tedd fel nyugodtan - bíztattam, majd megsimogattam bal karját.
-Ki jön be neked?? - bökte ki ami érdekelte őt
-Nos....hááát......
Szeri van!!! Ne öljetek meg amiért pont itt hagytam abba!!! Remélem tetszett. Ha igen vote-al vagy/és kommentel jelezzétek nekem. Tudom nagyon rég hoztam utojára részt. Sajnálom. De, ezért lett ez ilyen hosszú. Hamarosan találkozunk. Addig is legyetek rosszak!!! Sziasztok.
MrsParkJiMin4ever
