Kim POV
-Nos....hááát.....nehéz dönteni, ugyanis még nem ismerlek titeket eléggé. Jó fejek vagytok meg minden, de.....ma láttalak meg titeket először. Nem tudom mi lesz a vége.
-Rendben. Nekem ennyi elég - ezzel ott is hagyott engem.
Te jó ég mennyire zavarba jöttem. Mi lesz így velem???
Nem maradhattam ott tovább egyedül, így utánuk eredtem. Már mindenki vett ki tányért, és leült egy székre, magához véve egy szelet pizzát. Kerülve a tekintetüket, helyet foglaltam én is. Utánozva őket, tányérért mentem, majd elvéve egy darabot leültem. Csend telepedett ránk.
Mindenki csendben evett, amikor egyszer csak egy kérdés pattant ki a fejemből?
-Ha befejeztük mit csináljunk? - érdeklődtem, van-e tervük a továbbiakban
-Igazából lassan hazamennénk, szerintem - magyarázkodott Jimin.
-Értem.
Egészen megkedveltem őket. És ez nálam nem mindennapos dolog.
Nagyjából fél óra múlva az ajtó felé vették az irányt, ahova én el is kísértem őket.
-Akkor holnap találkozunk - köszöntem el tőlük.
-Oké. Szia - mondták kórusban.
-Sziasztok - mondtam.
Pont csuktam volna be a lakás bejáratát, amikor visszalépett valaki és megcsókolt. Annyira váratlan volt mégis olyan jó, hogy visszacsókoltam.
Mikor elváltunk egymástól gyorsan sarkon fordult és elment.
Mi van velem mostanában? Hol van az igazi énem?
Boldogan mentem fel a szobámba. Tudom ki tette, és valahogy még egy picit fel is dobta a kedvem. Hiába, Jimin ezek szerint valamit ki tud váltani belőlem amiről én magam sem tudtam.
Egy gyors rendrakás után elmentem letusolni, majd aludni.
^-^
Reggel nyúzottan keltem fel ébresztőm hangjára, melyet idegesen nyomtam ki, hogy ne süketüljek meg. Remek. Valentin nap van. Pfúj, de utálom. Mindenhol szerelmes párok vannak. Undorító. Hányok az egésztől. Minden évben elgondolkozok, hogy miért létezik ez a nap, de még nem jöttem rá. Szinte hagyományommá vált már, hogy aznap veszek egy tábla csokit, megeszem, majd lemegyek a tánctermembe és ledolgozom a kalóriákat.
Nagy nehezen erőt véve magamon elmentem szekrényemig és kivettem mai szettemet, mely nem másból állt, mint egy fekete szaggatott farmerből és egy szürke lenge pólóból. Elmentem a fürdőbe, hogy valamilyen kinézetet csinálni magamnak, majd visszarohanva szobámba bedobáltam táskámba a tancuccaimat, felvettem szegecses bakancsomat és bőrdzsekimet és már indultam is.
Fülesemet fülembe helyeztem és indultam el a pokol kapuja felé. Átléptem az ajtón, ezzel halálra ítélve magamat. A srácokkal egy ideje nem nagyon beszélek. Azóta a nap óta, nem jöttek át. Inkább kerülöm őket. Beérve a terembe ledobtam táskámat, majd elfoglaltam a helyemet az utolsó padban, a falnál. Mikor picit körbenéztem észrevettem, hogy van egy levél a mellettem lévő széken.
Kimnek - ez állt rajta picit hanyag írással. Őszintén megvallva meglepődtem ezen az egészen.
Kinyitottam a borítékot, és elolvastam a nekem szánt üzenetet.
Legyél kész este 6-ra. Akkorra megyek érted.
Aláírás nem volt. Na most ha ez egy átverés, én esküszöm megölöm aki szórakozik velem.
A nap hamar elment. Unalmas óráim voltak, mint mindig. Ám egy valami feltűnt. A fiúk kimondottan jókedvűek voltak. Mintha tudnának valamit, amit én nem és ez ijesztő volt.
Nem foglalkozva velük, mentem haza, amint csak tudtam.
Felmentem szobámba, ledobtam táskámat és dőltem volna le az ágyamba, mikor megláttam rajta valamit. Ez a valami nem más volt, mint egy doboz.
Kinyitottam és majdnem elájultam.
Egy gyönyörű, fekete estélyi volt benne hozzáillő táskával, cipővel és még fehérneműről is gondoskodott az illető, ami picit ijesztő. Egy újabb üzenet volt nekem szánva.
Készülődj, hamarosan ott vagyok érted. Csini legyél. Remélem jók a méretek.
Ismét nem volt aláírás és ez már kezdett idegelni. Ám mégis megtettem amit kért. Lezuhanyoztam, majd magamra vettem a nekem kikészített szettet. Mintha rám öntötték volna, olyan volt.
Nem szokásom, de most mégis megtettem. Kisminkeltem magam.
Ránéztem az órámra, mely pontosan 6 órát mutatott. Ugyanebben a pillanatban szólalt meg lent a csengő. Lementem az emeletről, egy utolsó pillantást vettettem még magamra az ajtóm mellett lévő egész alakos tükörben. Tetszettem magamnak. Kinyitottam a bejárati ajtót, és azt hittem menten elájulok.
Aki előttem állt, nem más volt, mint Jimin egy rózsával a kezében. Eszméletlenül szexin volt felöltözve.
-Hát te? - kérdeztem lefagyva
-Nos....én voltam aki a leveleket hagyta ma. Ez a tiéd - nyújtotta át a virágot. - Mehetünk? - felelte zavartan
-Öhmm...igen. Persze.
Elindultunk egy fekete BMW felé. Mikor odaértünk, kinyitotta nekem az ajtót, én beszálltam, majd beült mellém. Igazi úriember. Teljesen ledöbbentem.
Csendben tettük meg az utat. Egy fantasztikus étterem előtt álltunk meg. A fiú segített kiszállni a járműből. Bementünk a helységbe. Leesett az állam.
^-^
Hihetetlenül jól éreztem magam. Sokat beszélgettünk és nagyon sok dolgot tudtunk meg egymásról. Őszintén szólva. Most először éreztem magamat igazán boldognak. Tetszett az érzés.
Jimin egészen az ajtóig kísért mikor visszaértünk hozzám.
-Köszönöm, hogy eljöttél velem. Nagyon jól éreztem magam. És meg kell, hogy mondjam, fantasztikusan áll rajtad ez a ruha.
-Köszönöm. Jól éreztem magam.
Pillantásom szeméről levándorolt ajkaira, majd visszavezettem szempárjára. Mint kiderült ő ugyanezt tette. Megszüntette az egy lépés távolságot és lassan mégis káprázatosan megcsókolt. Gondolkodás nélkül viszonoztam.
Ott, abban a pillanatban a fellegekben jártam és ezt senki se ronthatta el.
Sziasztok babácskáim!
Igazából több részt szerettem volna hozni ma, de csak ezt sikerült kiszednem magamból. És sajnos ez se lett a legjobb, de azért remélem elfogadható lett.
Mindenkinek további szép Valentin napot kívánok! Én a sajátomról nem mesélnék, ugyanis szomorú történet.
Legyetek jók!
Hamarosan jelentkezem. Puszi
MrsParkJiMin4ever
