Ezt még megkeserülöd....

2. fejezet

"-Komolyan gondolod?-mosolyodtam el.
-Teljesen komolyan. Na, mi a válaszod?"

-Igen, elmegyek. Megtörtem. Már megint. Apának egyszerűen nem tudok nemet mondani. Fene.
-Akkor csomagolj, holnap indulunk.
~
Autóút. Hányingere lesz tőle az embernek. Apa pedig a rendőrös történeteivel traktál. Megint.
-Na Klau, itt vagyunk. Nézd meg ezt a helyet! Hát nem gyönyörű?
Körülnéztem. Elhagyatott, sivár hely, néhány sátorral és feldöntött kukákkal. Mesés.
Apa segített kipakolni a bőröndömet, amibe csak a legfontosabb dolgokat hajigáltam bele. Igényesség pls.
Beléptünk a kapun, és az igazgatóval találtuk szembe magunkat, aki tárt karokkal várt minket. Remélhetőleg nem ölelést akar.
Mikor látta, hogy csak állunk, és furán bámulunk rá, leeresztette a kezeit.
-Khm..-szólalt meg.-
Üdvözöllek a táborban! Remélem jól fogod érezni magad! A sátortársaid már itt vannak. Gyere utánam!-integetett nagy buzgalommal.
Sátortársak? Egyre jobb. Fiúkkal fogok aludni. Fiúkkal.
Az igazgató elvezetett a sátorhoz, majd bekunkantott.
-Fiúk, nézzétek, ki van itt! Ismerkedjetek meg a lakótársatokkal!
A sátorból 3 fiú mászott ki. Nem mondom, hogy nem néztek ki jól, de nem voltak az eseteim.
-Szia, az én nevem Bence-nyújtotta a kezét felém az első fiú. Barna haj, barna test, izmos, kidolgozott test, széles mosoly.
-Szia, én Márk vagyok-a második is felém nyújtotta a kezét. Éjfekete haj, zöld szem, nem kigyúrt, de szálkás test, és a mosolyára ő sem panaszkodhat.
Szia, én Dávid vagyok-mutatkozott be a harmadik fiú is. Majdnem úgy nézett ki, mint Bence, csak neki inkább jókisfiús kisugárzása volt.
Hogy fogom én őket megkülönböztetni? Itt állnak, és mindhárman felém nyújtják a kezüket. Nincsen 3 kezem!
Na jó, valahogy elintéztem a kézfogásokat, és bemutatkoztam.