Text message |L.H|

28.message

Sablon kérdéseket tettünk fel egymásnak így egy kicsit jobban megismertem a fiúkat. Kis "játékunkat" a csengő zavarta meg.

- Ezek a lányok lesznek. - mondja Ash és kimegy.

- Jól érzed magad? - suttogja a fülembe Luke.

- Nem sugdolózunk! - rosszálóan rázza meg fejét Mike.

- De. - nyújtom ki a nyelvem.

- Sziasztok! - jön be egy barna hajú és egy szőke hajú korombeli lányok.

- Helló! Midnight vagyok. - köszönök mosolyogva.

- Srácok beszeretném mutatni Violetet és Lilyt! - mutat a lányokra Ashton. Mindenki üdvözli őket és bemutatkozunk, majd Calum megszólal.

- Honnét ismeritek egymást? - nézz Calum Ashtonra majd a két lányra. Lily és Violet elkezd kuncogni.

- Szóval... - kezdi Lily. - Violettal buliban voltunk majd Ashton folyamatosan minket nézett. Aztán végül odajött és elkezdtünk beszélgetni, majd barátok lettünk.

- Ashy szóval neked tetszik a két lány? - nézz rá Luke mosolyogva.

- Én...uhm...nem...nem. - dadog Ashton össze vissza.

- Ebből nem húzod ki magad Ash. - nevetek.

- Hagyjuk. - motyogja mérgesen.

- Megyünk ki a medencébe? - kérdezi izgatottan Mike. Mindenki bólint kivéve engem. A srácok kimennek majd Luke is indul, de vissza fordul és oda jön hozzám.

- Nyugodj meg. Ne légy szégyelős. Szép vagy, az alakod pedig jó. - mosolyog rám. - Úgy viselkedsz mintha most látnánk egymást először. Gyere. - azzal megfogja kezem és elkezd kimenni magával rántva engem.
Kiérve meglátom Ashtonék nagy udvarjukat. Oda sétálunk a medence szélére. A többiek már mind bent vannak. Luke is be megy. Én pedig leültem a medence szélére és elkezdtem lóbázni a lábaim a vízben.
Lányok kicsit arrébb álltak a fiúktól és beszélgettek. Lily felém fordul.

- Midnight! Mire vársz gyere be! - kiáltotta a lány. Luke a névre Lily felé fordult majd felém. Rögtön ott hagyta a fiúkört és elkezdett felém úszni.

- Midy gyere már be. - simította meg lábam.

- De... - kezdtem bele, de félbe szakított.

- Nincs semmi de! Jól vagy így ahogy vagy!

- Ahh nem érted! - néztem rá nagy szemekkel. Majdnem elsírtam magam.

- Hé kislány! Nehogy elkezdj sírni. - nyugtatás képpen megfogja kezem. - Csak próbáld meg. Ha nem megy haza viszlek.

- Oké, megpróbálom. - sóhajtok. - Megölelhetlek?

- Persze, ezt meg sem kell kérdezni. - mondta mosolyogva. Karommal átöleltem testét. Neki keze combjaimra vándorolt. Megfogta és felemelt. Ő tartott én pedig öleltem. Csak én és ő voltunk. Az álomból akkor ébredtem fel mikor a medencébe álltam csupa vízes szoknyával.

- LUCAS ROBERT HEMMINGS! - sipítoztam, hogy szerintem anyuék is hallották. - Én megölek! - néztem le a ruhámra, és közben láttam ahogy mindenki minket figyel, és kuncognak vagy mosolyognak.

- Ohh babygirl, ha nem raklak bele a medencébe nem is jössz be. Szóval csak szívességet tettem. - mosolyog. - Ja, és tetszik ahogy kimondod a nevem, igaz utálom, hat azt mondják Lucas. De te...hmm. Remélem egyszer az ágyban alattam is ezt fogod mondani. - ezt már suttogva, hogy csak én haljam, kacsint majd elúszik. Arcom vérvörösbe megy át, fel sem fogom amit mondott. Te jó ég.