Soha többé!(A beképzelt pt.2,Jungkook ff.,BEFEJEZETT!!!)

Amikor a nap újra ki süt

Sziasztok itt is lenne a második rész!Tudom,nem ugyan az a borító van kint mint amit akartam és azért mert véletlen ki töröltem.....De nem is húzom tovább az időt!Jó olvasást!

Az előző rész tartalmából:
Elkezdtem jóba lenni Jungkookkal majd egymásba szerettünk....Hosszú idő után boldog voltam de aztán jött az a nap ami talán örökre a legrosszabb lesz számomra.Elment,itthagyott,egyedül maradtam....

1 évvel később Jungkook eltünése után:

Holnap van a szülinapom....Nagyon örülök neki....-gondoltam magamban miközben ültem a tál műzlim fölött...egyedül....Elő kerültek a Jungkookkal való emlékeim...Már közel egy éve hogy elment...Hiányzik de borzasztóan...Hirtelen megrezzent a telefonom én meg leestem a székről.Kiváncsi voltam ki írt hisz mióta ő elment nem beszéltem senkihez még az órákon sem...Megnéztem az üzenetem.És ledöbbentett amit láttam.
-Boldog szülinapot előre és ígérem amint a nap újra ki süt mi újra találkozni fogunk!
Ui.:Még mindig szeretlek és hiányzol!
                                       Jungkook
Amint végig olvastam ki néztem az ablakon és a nap még mindig nem sütött azóta se mióta elment.De aztán felrohantam a szobámba és elkezdtem keresni azt a rajzot amit ma reggel 6-kor csináltam.Meg is találtam és meglepődve veszem észre hogy oda írtam valamit amit én nem is tudtam...Ez volt rá írva:
Amikor
            A
              Nap
                   Újra
                        Ki
                          Süt
A rajzon két fa és nap és repkedő madarak,felhők látszanak.Olyan kellemes az idő a rajzon mint amikor Jungkookkal jóba lettünk.De különös hogy ő is azt írta amit én...Ez jelent valamit?De aztán még valami eszembe jut.Újra elkezdek keresni egy rajzot és azt is megtalálom.Emlékszem hogy ezt a rajzot akkor csináltam mikor Jungkook elment.Az egész komor,fekete mint most kint az ég.De újra el olvastam az üzenetet s bármennyire is fájt nem írtam vissza.Nem lehet...Forró,dagadt könnyeim már-már szinte folyók de csak ledermedve állok a fehér folyosón egyedül...