Életem meséi

Mi a szösz?

Most sokat gondolkoztam azon, hogy mégis milyen címet adjak ennek a résznek. És mégis ennél maradtam. Hát nem borzasztó?

Az utóbbi időben édesanyám "felfedezte" hogy van egy barátnője akinek rengeteg pénzt fizetnek az emberek, hogy valamilyen energiákat szabadítson fel az emberekben és így segítsen problémáikon. Bevallom, hogy erről tudtam, de nem foglalkoztam vele hisz nem hiszek benne és nem érdekel. De mióta édesanyám barátnője jár hozzánk és bizergálja a húgomat elszakadt a cérna. Odáig jutottam, hogy kezdem félteni a húgomat tőle. Többször is összevesztem édesanyámmal ezért és mikor egyszer dühöm legnagyobb hevében voltam, szinte azt mondtam, hogy "A középkorban ezeket égették meg... Tudod?" De most áldom az Istent, hogy akkor megfékezte a számat, hogy ne ejtsek ki rajta valami ilyesmit. Erre a hókuszpókuszra (bocsásson meg nekem mindenki biztosan van valami neve ennek is, de nekem ez nem több a hókupókusznál) lassan úgy tekintek, mint valami vallási szektára, mert mikor édesanyámmal veszekedtünk valami olyasformára utalgatott, hogy nem hisz Istenben. Én nem szégyellem felvállani, hogy hiszek, ezért kissé csalódtam a saját anyámban...
De most nem is ez a lényeg!
Azt, hogy ezt leírjam nem ez a történet ösztökélt.
Mai nap folyamán történt, hogy a nagynéném (itt az egész bagázs Németországból) azt mondta, hogy csigong-ozzunk. Ezt sem tudom, hogy írják...
Aki nem tudja mi ez: ez is egy a sok-sok torna és jógaféle közül amely a belső erőket segít felszabadítani. Egyszóval: humbug.
Nagy könyörgések után beadtam a derekam, hogy próbáljam ki. És mi lett a vége? Egy dühös anya, (igen, sikerült felidegesítenem) egy fájó hát és egy röhögő kishugocska. Hát igen... Nem nekem való ez a cucc legyen bármilyen hatékony. És ezzel élek együtt. Otthon is ez megy és végre, ha kicsit eljövök nyaralni itt sem hagynak békén.
Most leszögezem nekik: Nem érdekeeeeel!!

Ui: Nem szándékszom senkit megsérteni ezzel a szöveggel, csupán élek a szólásszabadság jogával. Köszönöm, hogy elolvastátok.