ma sokat kellett buszoznom, és mivel rohadtul unatkoztam költöttem egy verset. annyira nyomasztó érzésem van tőle, de nem tudom hogy a szövege miatt vagy pedig azért mert irtózatosan rossz xd nézzétek el hogy 9 éves koromban írtam utoljára verset :(
Még egy nap
Még egy nap.
Még egy napot töltök azzal hogy fekszem és gondolkozom
Azon, hogy mik a tenendőim, mit kéne megcsinálnom
Aztán intek egyet - "Majd nekikezdek, majd befejezem"
- hitegetem magamat.
De tudom, hogy ez egy újabb hazugság,
Még egy teljesen elvesztegetett nap
Amit azzal töltök hogy sajnáltatom magamat,
De tudom, ó, nagyon is jól tudom
Hogy ez mennyire nem helyes,
De nem tehetek semmit ellene.
A világ megy tovább, én pedig maradok
Egyhelyben, mert a súly a mellkasomon
Nem hagy mozogni, nem hagy élni
És a végén belátom én is:
A sírban sem kell semmit mást csinálni, csak feküdni.
az egyetlen jó benne az a pár átvezetés(vagy nem tudom mi, nem ugrik be hogy hívják) ahol ugye ugyanúgy kell olvasni a verset mintha egy sorban lenne az egész... nagyon szeretem az ilyen költeményeket és én is próbálkozom vele :') legalább ezt értékeljétek
