Skarlát Boszorkány

Bevezető

,, Hinned kell magadban, abban, hogy elérsz valamit, akármennyi ideig tart is!"

~*~

A 17. szülinapomon történt. Az iskolából tartottam hazafelé. Siettem, hogy kibonthassam az ajándékomat, amit a bátyám hagyott reggel az ágyamon. Már annyira izgultam, hogy mit kaphattam tőle. De soha nem tudtam meg mi is volt az. Hogy miért? Most elmesélem, hogy is kezdődött minden. Hogy lettem az, ami most vagyok.

*~*

 - Szia, akkor hétfőn talizunk a sulinál- öleltem meg legjobb barátnőm, majd ő jobbra, én pedig balra mentem.

Pár utcányira voltam csak a házunktól, mikor hallottam, hogy jön egy autó. Nem törődtem vele, hisz erre felé mindig is nagy forgalom szokott lenni, csak az érdekelt, hogy kibonthassam az ajándékom. Pár métert mehettem, mikor lehúzódott egy fekete furgon az út szélére. Ekkor már tudtam, hogy valami nem okés. Egy férfi szállt ki a vezető ülésből, majd utánam jött. Ekkor begyorsítottam. Hallottam, hogy utánam eredt. Féltem. El akar kapni? Mit akarhat tőlem, hisz nem csináltam semmit.

Már láttam messziről a házunkat, mikor megéreztem egy kezet derekamon és a számon.

- Nem lesz semmi gond, kislány. Most szépen velem jössz.

Nem akartam vele menni. Csak otthon akartam lenni. Apával, anyával és a bátyámmal. Lábaimmal kalimpálni kezdtem, hogy ne tudjon magával húzni. Egy ideig szenvedett velem, mert elfeküdtem a földön, de aztán a vállára kapott és úgy vitt. Mocorogtam, hogy nehezebb dolga legyen, de mintha meg se érezte volna. A kocsinál bedobott hátra majd rám zárta az ajtót. Dörömböltem, sikítottam, de nem hallott senki. Pár percen belül beindult az autó, és elindult. A házunk előtt hajtottunk el, mikor bátyám lépett ki az ajtón. Láttam, hogy mosolyogva sétál kifelé. Aztán észrevett engem.

Nem tudtam, hová fognak vinni, vagy, hogy mit tesznek majd velem. Egyedül egy dolog járt a fejemben. A bátyám arca, mikor meglátta arcom, s szemeim, melyekből már folytak a könnyek. Soha nem fogom elfelejteni azt az arcot.