Isabelle Jackson

Reggeli és nem várt vendég

Éppen egy szép júniusi szombat reggel volt. Az egész család együtt reggelizett a verandán. Ott volt apa laposakat pislogva, anya aki éppen egy nagy tál friss gyümölcsöt rakott le az asztalra és a a nõvérem Alexandra aki azzal szórakozott hogy az oldalamat bögdösi amíg véletlen rá nem borítottam a gyümölcslevem.

- Normális vagy? Ez volt a kedvenc sortom- mondta dühösen mire rámodolyogtam.

- Alexandra ne piszkáld a hugod, amúgyis te kezted úgyhogy csönd- szólt rá anya.

- Na, kösz-morogta de látszott rajta hogy mindjárt mosolyogni kezd.

Nekiálltunk a reggelinek. Én tojásrántottát ettem és zöldségeket, közben pedig beszélgettünk.

- És mi a tervetek a nyár további részére?- kérdezte apa miközben egy nagy halom kék palacsintával küzdött. A kék kaja mindigis a mániája volt, de sosem árulta el miért.

- Mi próbálunk a bandával- kezdett bele az én Alexandra . - Tudjátok a fellépésre.

- Mégis ki az a szerencsétlen aki azt akarja hogy nála zenéljetek?- kérdeztem unottan. A nõvér meg a barátnõi még tavaly decemberben alakítottak egy együttest. Egyszer elmentem megnézni a próbájukat utána egy hédig azon röhögtem. A zenét még jónak is lehetne nevezni ha a szöveg nem rontaná el az összhatást. A mondatok egyátalán nem függnek össze és teljesen értelmetlenek.

- Olyan aki értékelni is tudja a tehetséget- vág vissza elégedetten.

- De ugye egyikõtök sem feletkezett meg a dologról?- szólalt meg anya még mielõtt valami sértõt vágtam volna a Alexandra fejéhez.

Nos, ugyebár a dolog. Dolognak nevezzük a szüleink isteni származását. Elõször nem is akartam elhinni hogy léteznek és úgy voltam vele hogy teljesen megõrültek amég meg nem támadtak minket az elsõ szörnyek. Azt az esetet épp hogy megúsztuk így azóta már kétségem sincs a arról hogy igazat mondtak. Azóta mindig nálam van egy mennyei bronz tõr hogy szükség esetén megvédjem magam. Erre még nem nagyon volt szükség de fõ az elõvigyázatosság.

- Természetesen nem- biztosítottam a felõl hogy nem kell emiatt aggódnia

- És neked Izzy mik a terveid?

- Szerintem beszerzek pár új könyvet meg beszéltük Andreával hogy megnézzük azt az új vidámparkot semmi más- soroltam el a programjaim majd belekortyoltam a narancslémbe.

- Ugyan már hugi. Olvasás? Inkább menj el moziba vagy plázázni ne ülj egész nap itthon- biggyesztette le a száját a nõvérem.

A nõvérem és én két ülön világ vagyunk. Elõször is neki fekete haja nekem pedig szõke. Egyedül a tengerzöld szemünk egyezik. Õ mindig teljes erõbedobással pörög míg én inkább nyugodtan elvagyok. Én imádok olvasni szerinte csak idõpazarlás. De ettõl függetlenül szerencsére viszonylag jól kijövünk.

- Nekem ez is tökéletesen megfelel- mosolygok rá és elkezdem simogatni a cicánkat (Bobot) aki idõ közben felmászott az ölembe.

- Már alig várom a görögországi nyaralást- dõlt hátra a székén apa.- A tengerpart és az egész napos henyélés. Tökéletes.

- Azért ne feledkezz meg drágám a történelmi látványosságokról amiket természetesen megnézünk- mosolygott rá anya.

Már éppen meg akartam kérdezni hogy mikre gondol amikor megszólalt a csangõ. Alexandra ment ajtót nyitni. A következõ pillanatban felsikoltott de olyanhangosan hogy szerintem még a szomszéd utcában is hallották.

- Anya, apa egy kecs.... izé valami Grover keres benneteket!- kiáltotta.

- Grover? Ez fura. Hívd csak be kicsim- üvöltött el magát apa.

A következõ pillanatban megjelent a sápadt nõvérem és egy férfi jött mögötte. Elõször nem láttam rajta semmi különöset majd megpillantottam a lábait. Ez egy szatír esett le.

- Szervusz Grover örülök hogy látlak- mosolygott rá anya.- Kérsz valamit?

- Nem köszönöm. De rögtön a lényegre térek. Percy, Annabeth az istenek látni akarnak benneteket.

- Mégis miért?- nézett rá értetlenül apa.

- Valami fontos feladatot szeretnének rátok bízni úgyhogy sietnünk kell- most vettem csak észre mennyire ideges.

- Most? És hova vigyük a gyerekeket?- nézett rá felháborodva anya.

- A táborba már minden el van intézve csak menjünk.

- Egy perc. Percy szerinted jó ötlet õket oda vinni?- kérdezte gondterhelten anya.

- Szerintem elég idõsek nem lesz bajuk ráadásul tudják az alapokat úgyhogy ne aggódj- mondta majd felénk fordult.- Gyerekek gyorsan csomagoljatok, elviszünk titeket egy különleges helyre.