Isabelle Jackson

Megérkeztünk

Már az autóban vagyunk mind az öten és a tábor felé tartunk. Az indulással volt egy kis probléma ugyanis anyuék haverja (Grover) amíg csomagoltunk bezabálta a fél kanapét. A szüleim most éppen elmagyarázták hogy miféle hely ez.

- Ez egy olyan tábor ahol csak félvérek és mitológia lények élnek. Mi is itt találkoztunk. Minden istennek külön bungngalója van ahol a gyerekeik élnek. Egy csomó programban is résztvehettek például zázlóvadászat, pegazus lovaglás, íjászat, vívás- magyarázta apa.

- És minket is beengednek elvégre nekünk nincs isteni szülõnk- kérdezte Alexandra.

- Ti másodgenerációs félistenek vagytok. Abban különböztök hogy mások a képességeitek. Valószínûleg majd ez alapján döntik el melyik bungalóban fogtok lakni- igyekezett minket megnyugtatni anya de hallottam a hangján hogy õ is ideges.

- Grover ne edd a kocsit!- kiáltotta el hirtelen magát apa amivel a frászt hozta rám.Mind a mellettem ülõ szatír felé fordultunk aki valóban az üléshuzatot rágcsálta.

- Bocsi Percy - mekegte. - Csak ideges vagyok.

- Nézzétek itt vagyunk- mondta anya.

Az ablakon kinézve elõször csak a sûrõ erdõt láttam. Majd megpillantottam egy tanyaházat is. Leraktuk a kocsit a parkolóban és elindultunk felé. Anyuék betereltek minket a nappaliba ahol egy alacsony, hawaii inget viselõ, köpcös pasi ült. Amikor meglátott minket dühösen szitkozódni kezdett.

- Jó napot Mr.D- köszönt apa vigyorogva.

- Peter Johnson és a kölykei. Mit akartok?

- Mr.D hisz tudja. A gyerekek itt szállnak meg amíg a szüleik segítenek az isteneknek- magyarázta Grover.

- Hát akkor üdv a Félvér táborban satöbbi, satöbbi. Mik a képességeitek?- csapott bele a közepébe.

- Mire gondol?- kérdeztem meg mivel nem teljesen értettem hogy mit akar.

- Mit örököltetek a szüleitektõl? Tudjátok irányítani a vizet, okosak vagytok?- hajolt bele teljesen az arcomba mire hátráltam pár lépést.

- A vízidomítás nekem megy szólalt meg hirtelen Alexandra. Értetlenül meredtem rá.

- Mi van?

- Nem is mondtad.

- Mert egy normális ember nem dicsekszik ijenekkel- jelentette ki. Látszólag csak nekem újdonság a dolog ugyanis anyuékon nem látszik hogy meglennének lepõdve.

- Remek. Neked megy? - bökött rám Mr.D.

- Tudtommal nem- néztem rá furán.

- Akkor szöszi Athéné, fekete Poszeidón. Mindjárt idehívom Olíviát õ majd körbevezet titeket- mondja miközben kitaszigál minket a szobából. Miután becsapta az ajtót a szüleim elkezdtek búcsúzkodni.

- Érezzétek jól magatokat és vigyázzatok Hermész kölykeivel. Mindent lenyúlnak. Szerezettek barátokat meg tanuljatok sokat- anya megállás nélkül sorolja a tanácsokat és a lehetséges veszélyforrásokat.

- Anya negódj minden rendben lesz- állította le végül Alexandra.

- Tudom csak-túrt a hajába idegesen.-mindegy.

Búcsózóul még mindketten megöleltek minket aztán elhajtottak. Mivell még nem érkezett meg az idegenvezetõnk kiálltunk a Nagy ház elé nézelõdni. A tábor önmaga nagyon szép. Minden csupa zöld, az ég kék, az épületek pedig igazi remekmûvek.

- Szerinted milyen lesz?-szólalt meg hirtelen a nõvérem. Mivelén éppen az egyik aréna csodálásával voltam elfoglalva kellõképp a frászt hozta rám.

- Mi?

- Hát a táborban lakni, szerinted mi más- forgatta meg a szemét unottan.

- Remélem jó.

- Ez aztán az érdekfeszítõ válasz- kuncog mire én is elmosolyodok.

- Ennél többet nem tudok mondani- jelentettem ki.- Amúgy szerintem megjött az idegenvezetõnk- mutattam elõre ahonnan egy barna hajú lány közeledett felénk.