🔹Életem a Roxfortban🔹|SZÜNETEL|

🔹Szellem professzor🔹

Jessica egyszer csak arra eszmélt, hogy mostanában nem igen tölti az idejét a könyvtárban. Az órákon sem tudott olyan aktív lenni. Ezen változtatni akart. Szólt a barátainak, hogy kéne kicsit valamit a fejükbe tömni. Így hát négyen tartottak a poros könyvek közötti helyiségebe. Útközben találkoztak Mrs. Norrisszal. Tudták, hogy semmi rosszat sem csináltak, mégis futottak ezerrel egy emelettel feljebb.
A délutánt majdnem végig mind a négyen a könyvtárban töltötték, de mire Jess úgy döntött, hogy mindennel készn vannak és tanultak is, már csak Rup körmölt mellette.
-Na, haver, csak mi maradtunk?-tette fel a költői kérdést a lány.
-Igen, csak minket érdekel az iskola. Charlie elég korán lelépett, és fél órára rá Amy is húzta a csíkot.
-Szerintem most már nekünk is takarodó van, mert Madam Cvikker percenként pislog az órájára, hogy mikor penderíthet ki minket.
Visszaindultak. Űtközben azon gondolkodtak, hogy záróra után biztos dédelgeti és puszilgatja szeretett könyveit a könyvtárosnő. Ezen a gondolaton jót nevettek.

Beértek a klubhelységbe. Nem volt nagy a hangzavar. Rögtön meg is találták barátaikat, akik éppen elmélyülten varázslósakkoztak. A vége felé járhattak már, mert sok bábu hevert a tábla körül. A szorgalmas barátaik érkezésére felfigyeltek. Az említettek leültek hozzájuk az asztalhoz. Jeest elrángatta a nővére. Hatalmas hírt közölt. Peter Jackson meghívta őt a bálba. Ez azért volt nagy hír, mert Peter Amy bátyja volt. Jessica megfogadta, hogy majd a hálóteremben mondja el barátnőjének. Visszament az asztalukhoz. Már végeztek a sakkozással. Még beszélgettek egy kicsit, majd elindultak lefeküdni. Jessica vett egy kellemes fürdőt. Holnap péntek. Ettől jobb lett a hangulata.
Mikor átöltözött pizsamába és elnondta Amynek testvéreik barátságát, a lány hirtelenjében felsikoltott.
-Hallod, csajszi, még a végén rokonok leszünk!-nevetett fel.
Ekkor az egyetlen szobatársuk, Brigitte lépett be. Aranyos lány volt, jószívű,de mégis talpraesett, kedvelték. Sokat lógott Tonksszékkal.
-Kepzeljétek, ma az egyik Hollóhátas, Sebastian Rookwood meghívott, hogy lennék e a partnere a bálban. Hát persze, hogy igent mondtam.
-Hmm...Rookwood...nem egy halálfalónövendék a csávó? Azok közt hallottam ezt a nevet-gondolkodott Amy hangosan.
-De, vannak halálfaló rokonai, de az ő családja, vagyis az édesanyja szakított a hagyományokkal, így nagyjából a rokoni szálakon kívül semmi köze nincsen hozzá.
Még a két lány elment fürdeni, aztán még kicsit beszélgettek elalvás előtt, majd elhívta őket az álmok birodalma.

November vége felé jártunk. Már fagyosabb volt a táj. A fák levedlették leveleiket és átadták magukat a hideg télnek. A tó tetején a jég már hártyásodott. A vadőrlak kéményéből füst gomolygott. Jess épp a bagolyház ablakából tekintett kifelé és csodálta a tájat. Szeretett a Roxfortban lenni. Szerette azt, hogy itt végre voltak barátai, akik nem tartották különcnek, szerette az órákat is. Csak a bájitaltant nem. Piton minden Griffendélessel nagyon ellenszenves volt. A mágiatörténet sem volt a kedvence. Unta az öreg Binns óráit. Ő volt a legidősebb élő ember a kastélyban. A jóslástanba is belejött, de az Amynek jobban ment. Ő több mindent látott a kristálygömbben.

Aznap a mágiatörténet teremben ülve, egyszer csak bejött egy szellem. Ez meg ki? Ez motoszkált mindenki fejében.
Egyszer csak Tiara Wlag felkiáltott:
-Hiszen ez Binns professzor! Szólnunk kell az igazgató úrnak!
Jesst és a barátait nem viselte meg a professzor halála. Eddig is kicsit olyan volt, mint egy lélekkép. Semmi érzés nem volt monoton olvasásában, és úgy gondolták, hogy most már legalább nem fáj neki az öregkor.
Mivel az első órájuk elmaradt, előbb mentek fel az Északi-toronyba. Ott még senki sem várakozott, így leültek és beszélgettek. Mikor ,,végre" becsengettek, nyílt a csapóajtó és felmásztak a létrán.
-Áá, szervusztok, kedveseim! Ma különösen szép napunk van!-ezt nem tudták, hogy mire mondta, mert szakadt az eső.
-Jajj, nem az időre mondom! Az aurátok ma tisztább és fényesebb, mint máskor!-szólt, mikor megértette a suttogásunkat.
Egész normálisan telt az óra. Még Rupnak is sikerült valamit kivennie a homályból. Óra végen egyszer csak megszólalt a tanárnő:
-Taníthat e szellem élő lelket? Még nem igazán volt rá példa... De most eljön...
Mindenki tudta, kire érti. Binns. Ezzel Trelawney is tisztában volt. Jess szerint nem is volt igazi jóslat, csak kicsit meg akarta mutatni nem létező tehetségét. Hiszen ez csak egy nyílvánvaló tény! Igaz, még ő sem hallott szellem-tanárról, de Binns esetében ember-szellem ugyanaz. Ezen a délutánon már csak dupla gyógynövénytan órájuk volt. Azon kívül, hogy Amyt és Jesst majdnem ,,meggyilkolta" egy fura növény és Rupert szemüvege a bokor szájában landolt, semmi sem történt azon az órán.

-Végre hétvége!-kiáltott fel Amy (én is így érzek most😂😂) szombat reggel. Előző délutánt Rupert javaslatára a könyvtárban töltötték és tanultak, hogy legyen egy szabadabb hétvégéjük. Ennek ellenére Jess és Rup elhatározták, hogy vasárnap könyvtáraznak.
A szombati napot pihenéssel töltötték. Fetrengtek a klubhelységben, sakkoztak, és beszélgettek. Brigitte is hozzájuk csapódott. Immáron öten lustálkodtak. Jess egy könyvet olvasott a Mágia eredetét. Érdekes könyv-gondolta magában.
-Unom ezt az ücsörgést. Nem ugrunk le Hagridhoz?-vetette fel az ötletet Charlie.
-Én veled tartok-én is -én is-én is. Így hát elindultak öten a vadőr kunyhójába. Jess elképzelte, mit szól az óriás ehhez a csődülethez. A vicces gondolaton elmosolyodott.

Lesiettek a térdig érő hóban.

Bekopogtak. Semmi válasz. Mégegyszer. Egyszer csak egy nagy alak közeledett a Tiltott Rengeteg felől.
-Szervusztok gyerekek! Minek köszönhetem a latogatást?
-Csak leugrottunk megnézni téged.
-Most sajnos nem érek rá, mert készülődnöm kell a...hupsz, majdnem elszóltam magam!
-Mire készülsz, Hagrid?-kérdezte Charlie. Köztudott, ugyanis, hogy a vadőrnek néha voltak fura ötletei.
-Jajj, az meglepetés! Csak ma kezdtem el készülni, ha tegnap jöttök, ráértem volna.

A gyerekek, gondolták, már úgyis kiküzdötték magukat az udvarra, egy óriási hócsatát rendeztek. Ídőközben Hugrabugos barátaik és még egypár ismerős is csatlakozott. Olyan jól elszórakoztak, hogy csak amiatt mentek be, mert lement a nap és vacsorázni kellett.
A nagyteremből kifelé  Brigitte megállt a hirdetőtábláknál. Viszonylag korán értek ki, ezért még csak páran suttogtak az új plakát mellett. A plakáton nagy betűkkel ez állt:

                                  Táncóra! Az elkövetkező három héten!
                                         Részletes leírás a klubhelységekben.

Jessicáék felsiettek az említett helységbe és ott is láttak a hasonló külsejű táblát. Megtudták, hogy a Griffendéleseknek keddenként és csütörtökönként  lesz órák után egy-egy óra a nagyteremben.
Jessicát annyira nem izgatta fel mindaddig, amíg fel nem értek a hálótermükbe és Brigitte tudatta vele azt, amibe eddig sem ő sem Amy nem gondolt bele.
-Ti kivel fogtok táncolni az órákon?
Jessica éppen az elalvás előtti utolsó pár korty vizét iszogatta, de emiatt a mondat miatt félrenyelt és majdnem megfulladt. Köhögött párat, majd döbbenten megszólalt:
-Te jó ég! Bri, erre nem is gondoltam!
-Nektek könnyebb, mert már elhívtak. Engem is, de az illető nem griffendéles. Lehet, majd táncolok Andrew Hollinsszal, vele úgyis jóban vagyok-mondta inkább csak magának.
A három lány szinte mindent megosztott egymással. Olyanok voltak, mintha félig testvérek, félig barátok lennének. Azért nem olyanok, mint a testvérek, mert nem veszekedtek annyit. Minden este elalvás előtt beszélgettek. Néha órákat, néha csak pár percet.

Jessica szeretett itt lenni. A Roxfort volt a második otthona.

____________________

Ééés igeeen! Itt a rész! Próbálok minél hosszabbakat írni. Ez az első olyan rész, amit még nem raktam ki instagramra.
Ha tetszik, jelezzetek komiban, vagy egy vote tal!❤️❤️❤️❤️

Csíny letudva!