Texting || lh

Message 27.

Nem is tudom, mit gondoltam. Hogy ezzel megoldok mindent? Talán. A szobám hiába tiltott zóna másoknak, anyám átgázolja ezt a szabályt MINDIG.
Sikerült nagy nehezen kifújnom magam, a rohangászás nem az én asztalom. De büszkén állíthatom, hogy megmenekültem.

Most egy pillanatra megálltam. Kit láttam a konyhában?... Anyáék nem lehetnek itthon, az lehetetlen.
Idegesen kiosontam az ajtómon, törekedve a legkisebb nesz elkerülésére. Lábujjhegyen tipegtem le a lépcsőn.
Végül úgy döntöttem, hogy leguggolok. A krimikben valami ilyesmi a settenkedés azt hiszem.

A konyha üres volt. Csönd volt, túl nagy csönd. Bár nem szerttem volna, hogy zaj legyen,az is tény.
Már megint képzelődök.. Felemelkedtem, és ezúttal már normális tempóban haladtam a házban. Átnéztem a konyhát, nappalit, sőt még a fürdőt is. De meg kellett állapítsam, hogy hallucináltam. Pedig azt hittem anyát láttam..

- Darcyyyyy - vinnyogta halkan egy magas hang.

Összerezzentem. Mellém megérkezett a cicám. Az arcom valami felvállalhatatlan mimikát vett fel. Rémülten néztem a macskámat aki miután megunta a bámészkodást, az etetőtálja felé vette az irányt.
Pofon akartam vágni magam. Álmodom, még mindig?!

- Helló Dar.

Na jöhetnek a lebaszások 😂