Üzenem Neked: Fáj -12

8

Mióta összevesztünk, csak te jársz a fejemben. 2015 augusztus 25. Azóta vagy a másik felem, a mindenem. Sokan mondják, hogy fiú és lány közt nincs barátság. Nekem mégis a legjobb barátom voltál. Nem érte meg összevesznünk. Vagy most miért nem küzdöttünk? Ez a vita most miért volt más, mint a többi? Azon az estén, mikor összevesztünk, ennyit írtam neked: 'tegyél egy szívességet, és hagyj minket békén!'. Megtetted. Hiányzol.
Hiányzik az idegesítő kérdésed: 'tudsz valami pletykát?'. Sosem tudtam rá válaszolni, mert te mindig mindent előbb tudtál, mint én.
Hiányzik, mikor foci közben mindig velem akartál lenni. Akkor is, ha én csak gyengítettem a csapatot. Azt mondtad, egyre jobb vagyok, pedig mindketten tudtuk, hogy borzasztóan játszom.
Hiányzik, hogy ha biciklizni akartunk a társasággal, de nem volt elég bicikli, felajánlottad, hogy viszel engem. De csak nekem.
Hiányzik, hogy a közös képünk legyen a profilképed.
Hiányzik, hogy ha egy jó csajt látsz a buszon, unszoljalak, hogy menj már oda hozzá. Aztán sosem mentél.
Hiányzik, hogy ha beszélek egy sráccal, elmondd róla a véleményed, és felajánld, hogy ha megbánt, átrendezed az arcát.
Hiányzik az üzenet, amit írtál: 'jössz ma foci 2kor pálya? Labdát hozz, ha tudsz.'. És utána mindig megnyugtattál, hogy nem csak a labda miatt hívtál ki.
Hiányzik, hogy mikor nem tudtam ottlenni a meccseden, a játszmák közt mindig írtál, hogy mi az állás, és mennyit rúgtál.
Hiányzik, hogy verseny előtti napokon bíztatsz, és mikor hazajövök, teljesen mindegy milyen eredménnyel, azt mondd: 'büszke vagyok rád!'.
Fontos vagy nekem. Hiányzol.