KIT ÉRDEKEL?

2.RÉSZ

Az ágyban ébredtem, betakarva, és egy fej nézett le rám. Nagyon közelről.

Össze ráncolt szemöldökkel meredtem Axl-re, aki miután meglátta, hogy ébren vagyok, levigyorgott rám.

- 'Reggelt, Csipkerózsika! - adott egy kis személyes teret, és lehuppant az ágyam végébe. A sok sírástól fájó szemem dörzsölgetve felültem, és meglepetten néztem a szobában lézengő barátaimra. Mind itt voltak.

Sophie mellém pattant és olyan szorosan ölelt át, hogy alig kaptam levegőt. Végül eltolt magától és véreres, könnyes szemmel meredt rám.

- Elment az eszed?! - kiabálta az arcomba. Mindenki hallgatott, én pedig nagyot nyelve néztem a barátnőmre. Tisztán emlékeztem, mire készültem Logan jötte előtt. - Hogy tehetted?! HOGY TEHETTED?! - üvöltötte remegő hangon majd újra szorosan átölelt. A válla felett láttam, ahogy a három fiú földre szegezett tekintettel bambul.

- Sajnálom... - suttogtam Sophie hajába. Miután ő elengedett, Oliver is megölelgetett.

- A frászt hoztad rám. - mondta halkan, olyan fájdalmasan, hogy ismét sírni szerettem volna.

- A lényeg hogy nem történt baj! - lökte félre Axl és az ölébe húzott. Halvány mosollyal néztem rájuk. Logan nem jött megölelni. Ő csak állt a fal mellett, karba tett kézzel, és engem fürkészett. Elfordítottam a fejem és úgy kérdeztem.

- És... Mit csináltok itt?

- Megnéztük hogy még élsz e! - csattant föl Sophie dühösen. Úgy érzem, nem lesz egyszerű kiengesztelni.

- Ééééés úgy gondoltuk, örülnél nekünk. - mosolygott Axl. - Örülsz nem?

- Persze! - vágtam rá az orrom törölgetve. Kinyúltam egy zsepiért a kis asztalra. - De azt hittem... Azt hittem hogy azok után ahogy eltűntem, már nem bírtok...

- Ne butáskodj! - legyintett kedvesen Oliver. - Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlünk!

Szinte könny szökött a szemembe, ahogy arra gondoltam, hogy nekem vannak a legjobb barátaim.

- Most pedig készülj össze - szólalt meg végre Logan mire oda kaptuk a fejünk. Ellökte magát a faltól, megfogta a kezem és talpra állított. Kérdőn néztem rá.

- Mert? - a többiek csak magukban vigyorogtak. - Naa! Mi az?

Axl felállt, és elém rúgta az üres bőröndömet.

- Sophie segít pakolni, én előre állok a furgonnal - sietett ki a szobából Logan-nel a nyomában. Barátnőm és Oliver pedig neki láttak ruhákat és más szükséges dolgokat össze pakolni. Oda trappolva kitéptem Oli kezéből a pólóm, amit épp eltenni készült és komolyan néztem rá.

- Most tényleg. Mi folyik itt?

Sejtelmesen össze vigyorogtak, végül rám méltóztattak nézni.

- Elmegyünk kicsit kikapcsolódni. Tudod, nyár, döglesztő meleg, bulik, helyes pasik... - kezdte sorolni Sophie.

- Az utolsóval vitatkoznék - ráncolta a szemöldökét Oli, bár hosszú, fekete hajától alig lehetett látni az arcát.

Én meg ott álltam, sápadtan, megrökönyödve, miközben ők a nyár előnyeiről vitatkoztak. Hogy én? Nyaralni? Most? Na ne röhögtess...

Elvettem tőlük a bőröndöt, és egyenesen az ágyra szórtam már bepakolt tartalmát. Mind a ketten egyszerre horkantak fel.

- Ezt most miért?

- Ti miért?! - fordultam feléjük könnybe lábadt szemmel. - Azt hiszitek hogy én most elmegyek veletek nyaralni? - fújtattam.