Gyönyörűen virágzik
Járólapok földje,
Mocsok tündököl.
A munka sötétbe veszve ül
Gerendák takarják
Sárga lámpák fényét.
Ajtót nyitnak kedves szavak,
Zárulnak, s megnyugtatnak,
Fa bordák őrzik a régi falat,
Mely dolgát végzi, hallgat, s tart.
Térdre rakott kopott bakancs
Ritmusra jár, nagyon makacs.
Elterülve egy kanapén
A világ teljesen más.
Minden táncol, mozog,
Csak azt kiálltják némán:
"Légy önmagadért boldog."
