Kezével a könyvespolcnak támaszkodott a fejem magasságában, közé szorítva engem.
Lejebb ereszkedett kissé, hogy egyvonalban legyünk, úgy bámult szemeimbe. Fogait ajkaiba mélyesztette, ismertem már ezt a szokását. Akkor viselkedett így, amikor a fejébe vett valamit, de azt, hogy mit, addig nem árulta el senkinek, míg meg nem valósította. Ő volt Kim Yugyeom, a srác, aki észrevétlenül belopta magát az életembe, s talán a szívembe is.
