Átverve

A Lány

*V szemszöge*

A tükör előtt nézegettem magamat. Jobban mondva a bicepszemet nézegettem, hogy tetsszek az ARMY-nak amint kilépünk a színpadra.

- V, ne nézd azt, amid nincs – szólt be Suga, amiért én egyből felé fordultam.

- Héé!! – durciztam be, majd visszafordultam a tükörhöz.

Annyira vártam ezt a koncertet. Úgy éreztem eleget gyakoroltunk is rá, minden esély megvan, hogy a rajongóink megint imádjanak minket. Ők az éltetőink!

A tökéletes sminkemet ellenőrizve egy Kook jelent meg a hátam mögött, amitől megijedtem kicsit.

- Megijesztettelek? – kérdezte aranyos mosolyával.

- Kicsit – vigyorogtam.

- Bocsi. Lassan megyünk a színpadra.

- Jaaa... izgulok...

- Miért?

- Nem tudom. Mindig izgulok.

Azzal a menedzserünk már szólt is, hogy indulni kéne. Először Namjoon apukánk sétált ki, utána meg idősségi sorrendben mentünk utána. Egy szóval nem én, hanem Jungkookie volt az utolsó.

A hangos sikítások mosolyt csaltak arcomra. A több ezer rajongó vidáman ordibálta neveinket olyan hangosan, amennyire csak lehetett.

Mindig jól esik ezt hallgatni. Tudom belőle, hogy vagyok valaki.

- Hello ARMY! – köszöntötte őket Namjoon, és már be is álltunk, hogy eltáncoljuk a Blood Sweat & Tears című dalunkat.

Ez után még eltáncoltunk és elénekeltünk két dalt, majd beálltunk egy sorba, hogy beszélgessünk kicsit. Jimin beállt mellém, másik oldalamra meg Kook.

- Van valami a hajadban – mondta nekem Jimin felém fordulva, én meg egy értetlen képet vágtam.

- Szedd kiii!!! – hajoltam gyorsan oda hozzá. Ő persze csak nevetett, és kiszedett belőle egy szöszt.

- Jaj, V. Ne fossál be az ilyenektől – mosolygott.

- Azt hittem bogár! – fordítottam neki hátat.

Amint Jungkook-kal szembe fordultam, akaratom ellenére is elröhögtem magamat. A többiek, és a tömeg is ugyan így tett, Kook pedig nekem dobta a mikrofonját, amit nem tudtam elkapni.

- De buta vagy – hajoltam le a készülékért.

- Kaptad volna el – röhögött.

- Te maknae – dobtam vissza, és ő el is kapta – Ez nem ér!

- Elég a játszadozásból! – szólalt meg Hope.

- Megszólalt a Remény – fordult felé Jin.

- Van Remény! – kiabálta el magát Suga.

- Pacifikus hegységrendszer – szólaltam meg, amitől néma csend keletkezett.

- Ez most hogyan jött ide? – nézett rám felvont szemöldökkel Namjoon.

- Hát... Hoseok paci, és... az az ő hegye.

Minden ARMY egy emberként nevetett fel, Hobi meg „ez most komoly? Most összetörtem" fejjel nézett rám. Odamentem hozzá, és nevetésem közepette térdeltem le elé, majd meghajoltam.

- Tisztelj köcsög, tisztelj! – húzta ki magát J-Hope, nekem meg annyira kellett nevetnem, hogy eldőltem.

Annyira jó volt hallani a rajongók nevetését, hogy felültem, és mosolyogva néztem körbe. Letettem mikrofonomat a földre, és csak mosolyogtam, majd kezeimmel szívet alkottam.

De tekintetem megakadt egy lányon. Egy gyönyörűen szép lányon. Viszont ezt ő is észrevette, és egyből elvörösödött. Elkaptam onnan tekintetem, majd felkeltem a földről.

- MENNYEN TOVÁBB A KONCEEERT WOOOOOAAH!! – kiáltottam bele a mikrofonba, majd megszólalt a zene, és a rajongók ujjongására el is kezdtük a Boy In Luv-ot.

***

A koncert után behúzták a hosszúúú asztalt a színpadra, és mi leültünk mögé. A rajongók sorra jöttek, s mi sorra osztogattuk az autogramot.

Éppen tüsszentettem, amikor az a lány mászott elém, akivel találkozott a tekintetem.

- Szia – köszönt elbűvölő mosolyával.

- Szia – köszöntem vissza vigyorogva.

Kicsit elmélyültem égszínkék szemeiben, majd a papírt elvéve tőle írni kezdtem. Ráírtam a nevemet, és kis gondolkodás után, körbenéztem, és lefirkantottam telefonszámomat is.

- Majd... hívj fel – suttogtam neki, ő pedig fülig pirulva mosolyogni kezdett.

- Rendben – mondta rám nézve, én meg mosolyogva megsimiztem a fejét, majd elment.

Mit művelek...