Egy kis faluban, Hencidában, egyetlen könyvkötő bolt van. A falu minden polgára ide jár olvasmányokért. Az asszonyok a szakácskönyveket keresik, a férfiak a barkácsolással kapcsolatos irományokat, a kisdiákok pedig a tankönyveket, bár azt be kell vallani, talán ők nem olyan szívesen látogatják a boltot, de persze minden évfolyamban akad egy egy rendes diák, aki szorgalomból is halmozza, az érdekesebbnél érdekesebb műveket. Az üzlet családtagról családtagra száll, már jó pár esztendeje. A bolt vezetői Barnabás és Barbara. Két idős ember, akik abban lelik örömüket, hogy kisegítik olvasmánnyal Hencida népét. Az üzlet felett laknak, így szinte minden időpontban ki tudják szolgálni a vevőket.
De mégis hogy lehet, hogy a könyvkötőben mindenki megtalálja azt, amire szüksége van?
Hát úgy, hogy Barbarának és Barnabásnak van egy hatalmas titka. Mint már említettem, a kereskedés szinte mindig nyitva áll, egyetlen napot kivéve, ami a telihold. Telihold napján a könyvkötő egész nap zárva tart. De hogy miért? Azt senki sem tudja pontosan. Vannak akik azt hiszik, hogy azért, mert holdtölte napján halt meg, Barnabás és Barbara gyermeke, és a gyász miatt, azon a napon nem fogadnak vásárlókat. Mások úgy vélik azért, mert Barnabás családja évezredek óta ünnepli a teliholdat. Vagyis egy úgynevezett családi hagyománynak vélik.
Az igazság azonban nagyon távol áll ezektől a szóbeszédektől, már csak azért is, mert az idős párnak sosem született gyermeke. Az igazság ugyanis az, hogy minden holdtöltekor a könyvkötő mögötti kert gyönyörű fái átváltoznak. Az alma, körte, dió termések helyett a fákról nyomtatott lapok lógnak le. Telihold napján, az idős pár, a fákról lelógó kötegeket szedi össze. A kereskedésben stócolják az összetartozó lapokat. Gyűjtögetés közben, érdekesebbnél érdekesebb művekkel ismerkednek meg. Fárasztó munka egész nap az olvasmányokat raktározni, de Barbara és Barnabás imádják csinálni. Teleholdkor reggeltől estig talpon vannak. Még éjszaka is gyűjtik a köteteket. Meg persze egész évben szépen gondozni kell a fákat, hogy aztán jó legyen a termés. Tehát ez a nagy titok. A könyveket pedig a megrendelések szerint borítják be. De a következő teliholdig mindig elkelnek az irományok. Egy mű sem vész kárba.
Hát így termelik elő a szükséges könyveket a falu számára. Ez egy nagy felelősséggel járó feladat annak ellenére, hogy a két jószívű idős emberen kívül, más nem tud róla. Hiszen gondoljatok bele, mi lenne, ha nem tudnák előállítani a szakácskönyveket? Hát miből főznének a háziasszonyok? És a férfiak hogyan barkácsolnának szebbnél szebb bútorokat? A kisdiákok miből tanulnák a betűket?
Ezért is kérem azt tőletek, hogy bár elmondtam nektek Barbara és Barnabás titkát, őrizzétek azt meg, hogy megmaradjon a csoda és Hencida lakói tovább élvezhessék a varázslatos irományokat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
