Az Igazság Nyomában

5.

Egy hónappal később

Nem jutottunk előrébb. Azóta az este óta semmi furcsa dolog nem történt velem. Az elrablóm sem jelent meg azóta.

Néha már azt gondoltam, hogy télleg csak kamu az egész és csak valaki szórakozik.

Tommal nagyon jó barátok lettünk. Mindenben számíthattam rá. Támaszt nyújtott nekem a nehéz pillanatokban. Igaz ez Emilynek nem igazán tetszett, habár nem mondta, de láttam a viselkedésèn.

Két héttel később

Eljött a szulinapom. Nem igazán számítottam nagy meglepire senkitől, de aznap nagyon is meglepődtem. Talán régóta most éreztem magam először jól.
*cseng a telefon*
-'Jó reggelt! Ugye ma reggel egyedül reggeliznèl?'-kérdezte Tom
-'Igen, a megszokott helyen'
-'Gondoltam. 1 óra múlva ott találkozunk'
-'Rendben'
Őszintén szólva örültem ennek a hivàsnak. Gyorsan lezuhanyoztam, felkaptam magamra egy piros ruhát egy fekete cipőt és indultam is.
Amikor odaertem nagyon meglepődtem. Tom már ott volt. Az egyik kezében egy csokor vörös rózsa  (a kedvencem), a másikban pedig egy torta. Nagyon meglepett mégis örültem neki.
-'Boldog szulinapot hercegnő! '
-'Köszönöm, most nagyon megleptel. Nagyon nagyon köszönöm, nagyszerű vagy!'
-'Örülök ha boldog vagy'-ölelt meg
-'Akkor reggelizzunk, utána mienk az egész nap, szulinapod van, megkell ünnepelni! '
-'De Emilyvel mi lesz?'
-'Ne foglalkozz vele, megérti, ez a te napod és az elmult időben sok mindenen mentél át. Ennyi jár neked'
-'Rendben. Na és mit fogunk csinálni?'
-'Amit csak akarsz. Esetleg van olyan dolog amit rég kiakarsz próbálni?'
-'Hát..most,hogy mondod'
-'És mi?'
-'Még nem mertem felulni a hullamvasutra, senki sem ult fel velem.'
-'Akkor majd én'
-'Szuper!!!'-kialtottam,mint egy kis óvodás.
Reggeli után el mentünk, hogy fel üljünk a hullám vasútra. Nagyon izgatott voltam. Annyira nem is volt félelmetes. Sőt nagyszerű volt, végig sikitottam, de boldog voltam most igazán boldog voltam.

-'Nagyszerű volt ez a nap. Köszönöm Tom!'
Magához húzott és átölelt. Azt akartam, hogy örökre a karjai között tartson. De tudtam, hogy neki ott van Emily.
-'Mégegyszer köszönöm, jó éjt, Tom!'
-'Jó éjt!'-mondta csendben majd elindult, épp mehfordultam, amikor valaki visszarantott. Nem ment el. Megcsòkolt. Tudtam, hogy nem helyes, és nem lenne szabad de a pillanatnak éltem.
Mosolygott és én is. Majd mindketten megfordultunk és hazamentünk, vissza a régi életünkbe.