Életem egy küldetésben [Teen Wolf]

Ötödik fejezet

     Már csak 5 perc és itt van Scott. Nagyon izgulok hogy mi lesz. A ruhámat Lydiával választottuk ki. Egy szexi fekete miniruha. Testre simuló, elől mély dekoltázs, hátul mégy mélyebb, derékig érő kivágással, melyet hogy a felsőrészt összetartsa, egy nagy masni köt össze. Lábamon a 15   centis gyönyörű vörös platformos tűsarkú, kezemben ugyanolyan színű levéltáska, hátamon vörös bőrdzseki. A hajamat kiengedtük, az aljába pedig hullámokat tettünk. Sminkem egyszerű tusvonal, szempillaspirál, a kedvenc matt, vörös rúzsommal. Remélem neki is tetszeni fog. Lemegyek apához.

-Apa én mindjárt megyek. Szerinted jó leszek így?-még egy randim előtt sem izgultam így, pedig valljuk be sok tapasztalatom van e téren.

-Gyönyörű vagy, kincsem. Ha az a fiú nem így gondolja akkor vak.-nyugtat, kisebb-nagyobb sikerrel. Hirtelen megszólal a csengő. Itt van. Remegő lábbal megyek kinyitni az ajtót. Ott áll Ő. Fekete szmokingban még szexibb. Egy nagy vörös rózsacsokrot tart, amit ahogy meglát felém nyújt.

-Szia. Ömm... ezt neked hoztam. Úristen! Gyönyörű vagy.-mér végig vigyorogva.

-Szia. Köszönöm. És te sem panaszkodhatsz. Apa vízbe raknád ezt nekem?-fordulok hozzá a csokorral, mert időközbe ő is idejött.

-Persze, picim. Scott vigyázz rá!-ezzel be is vonul a konyhába, gondolom vázát keresni.

-Mehetünk?-nyújtja felém a karját a fiú.

-Persze, de hova?-mondom miközben egymásba karolva elindulunk a kocsi felé. Mit ne mondjak, minden macska kíváncsi egy teremtés.

-Titok, kiscicám.-Istenek, de cuki! Odakísér az autóhoz, s kinyitja nekem az ajtót. Micsoda úriember. Az autóban csak nagyon halkan szólt a rádió, mert elkezdtünk beszélgetni. Tök sokat tudok meg róla ez alatt a 45 perc alatt. Hogy az apukája és a kishúga még pici korában autóbalesetet szenvedtek és meghaltak. Az anyukája reakcióját, arra hogy mi lett a fiából. Hogy Scott hogy lett farkas és még ki él itt aki farkas. Mesélt Allisonról, arról hogy meghalt és hogy vadász volt, és még sok mást is. Én is sokat meséltem neki magamról, anyámról, a húgomról, sőt még a volt barátomról, Jacobról is. Nemsokára az erdő egy eldugott részénél álltunk meg.

-Öööö... Scott ugye nem akarsz megerőszakolni, aztán itt hagyni ?-Nézek hülyén a fiúra.

-Nyugi, nem foglak itt hagyni.-mondja halál nyugodtan.

-De azért megerőszakolsz?! Hát kösz, rendes vagy.-hisztizek és próbálom vissza tartani a nevetésemet.

-Cicám, nem erőszak, ha te is benne vagy.-kacsint  és kiszáll. Röhögve szállok ki én is és megyek oda hozzá. Átkarolja a derekamat, miután rávett hogy beköthesse a szememet. Így vezet egy olyan 10 percet, majd megállunk.

-Még ne nyisd ki a szemed- suttogja a fülembe, amitől kirázott a hideg. Leveszi a kendőt és elrakja.

-Oké- suttogom halkan, mert ha hangosabban mondanám félő hogy remegne a hangom. Ellép mellőlem és mögém sétálva átölel. 

-Kinyithatod- puszilja meg a nyakam. Kinyitom a szememet és eláll a lélegzetem. Egy kilátónál vagyunk és a sziklára ki van terítve egy pokróc rajta mindenféle finomsággal a tálakra és több gyertyával körülötte. Meghatódva fordulok felé és a nyakába ugorva agyon puszilgatom. Ő csak nevetve átöleli a derekam. Hirtelen a szemébe nézek és azon kapom magunkat hogy egyre közelebb vagyunk egymás szájához. Mikor már csak 1-2 miliméter van az ajkunk közt valaki gúnyosan elkezd nevetni mögöttem. Megfordulok e meg is bánom. Kikerekedett szemekkel é remegve bújok kózelebb Scotthoz. Még jobban magához húzva fenyegetően morogni kezdett.Én, miután magamhoz tértem a sokkból, felkiáltok:

-Jacob?!

Hi babák! Bocsi a szünetért de kellet egy kicsit, mindegy most már vagyok!! <3 Ha tetszett a rész kérlek jelezd, ha kérdésed van vagy ötleted szivesen válaszolok.