Lehetetlen felejteni

I.04

HÁZIBULI.

Miután letettem a telefont, felkaptam magamra egy térdnél szakadt farmert és egy haspollót. Ittam még narancslevet és kimentem várni Pedrot. Ameddig vártam Pedrot a facebookot olvasgattam, bár már kezd az egész uncsi lenni, csak azért vagyok fent a facebookon hogy az ismerőseimmel tartsam a kapcsolatot. Igen lehetne hogy sms-t küldözgetnénk, de nem mindenkinek engedi a pénztárcája. Megértkezett Pedro, kiszált a kocsibol, majd megölelt.

-Mi a baj csajszi? – kérdezte.
-Semmi, csak hiányzik apám. – válaszoltam.
-Miért merre van?
-Ügyvéd és elkellett utaznia, bár nem mintha mennyi sokat lenne itthon.
-Hogy hívják?
-Simon Jhonson.
-Simon az apád? Nemcsodálom hogy alig van itthon. Fasza ügyvéd az apád.
-Ja, elégjó.
-Miaz hogy elégjó? Szerintem Spanyolországban ő a legjobb. – nevetett fel – apámnak is egyszer ő volt az ügyvédje.
Miután megbeszéltük hogy apám milyen „fasza" ügyvéd, beszáltunk Pedro kocsijába és elmentünk Bethért. Persze mint mindig, Bethre eleget kellett várni. És igen, mint mindig most is volt kifogása. Most az volt a kifogás hogy nekem hívott Pedro neki viszont nem, így nem volt ideje elkészülni. Miután a menyasszony elkészült elmentünk Pedronal, de Aaron sehol nemvolt.

-Miután meglátta azt a mocskos pofád inkább eldöntötte hogy visszameny Cancumba? – kérdeztem Pedrot, majd elkezdtünk Bethel nevetni.
-Ó Sophie. – nevetve mondta Pedro – a fagyi vissza fog nyalni nefélj semmit.

Aaron előkerült, csak a fürdőbe volt. Persze Pedro rögtön kialakította a „történetet" amit Aaron csinálhatott míg nem voltunk itt.

-Otthon nemengedte az asszony? – kérdezte Pedro.
-Mit? – kérdezte vissza Aaron.
-Hogy kiverd a kolbászod. – nevetett Pedro.
-Elmész a picsába.Csak zuhanyoztam. – mondta Aaron.
-Aaron, bemutatnám eme két lányt. – mutatott ránk - Az osztálytársaim, Beth – mutatott Bethre – és Sophie. – mutatott rám.
-Sziasztok lányok, Aaron vagyok. - majd nyomott mind kettőnknek két puszit az arcunkra.

- - - Aaron szemszöge - - -

Mikor bemutatta Pedro az osztálytársait, majdnem elakadtak a szavaim. Beth egy nagyon szép lány, de Sophie valami égből pottyant angyal. Nagyon gyönyörü lány. Mikor adtam neki puszit, a szívem azt mondta hogy a szájára adjam, de az agyam nem engedte. Úristen, igaza volt, hogy ha meglátom a csajokat nem lesz kedvem visszamenni. Persze azt is várom, hogy végre Nicot láthassam, hiányzik. Pedro valami iskolai feladaról beszélgetett Bethel, valami matekkal kapcsolatos feladatról volt szó. Szegény Pedronak nem az erőssége a matek. Míg ők beszélgettek én odaültem Sophie mellé aki épp a telefonját nyomkodta.

-Miujság? – kérdeztem tőlle, mert hirtelen semmi jobb sem jutott az eszembe.
-Semmi sok, és veled? Milyen volt az út? – kérdezte vissza Sophie.
-Elment, bár kicsit fárasztó volt.
-Hallottam hogy Cancum nagyon szép. – mosolyodott el Sophie.

Jézusom az a mosoly. Hogy lehet valakinek ilyen édes a mosolya?

-Persze, akár csak Buenos Aires. – mondtam, majd próbaltam összeszedni magam és nem minden tettén elolvadni.

- - - Sophie szemszöge - - -

Épp édesapámnak hagytam egy üzenetet, "hogy majd ha lesz ideje hívjon fel, mert meg kell beszélnünk valamit", mikor odajött hozzám Aaron. Csodálkoztam hogy odajött. Beszéltünk egy kicsit, míg Pedro félbe nem szakított minket azzal, hogy „gumit is használjatok majd". Persze csak nevettünk ezen, de úgy éreztem hogy pirosodok így inkább az irányt a konyhába vettem, hogy ne lássák mennyire pirosodok. Miért kezdtem el pirosodni, mikor nem is vagyunk együtt még csak nem is hiszem hogy tetszenék Aaronnak, és méghozzá barátnője is van. Jezusom Sophie gyere vissza a földre és ne álmodozz ismét. Egy ideig még a konyhába voltam, majd visszamentem és most épp a buliról volt szó. Aztán Pedro rendelt nekünk Pizzát, ne hogy már éhen haljunk. Annyit tett hozzá hogy a pizza olcsóbb mint a temetés. Észre sem vettük, hogy mennyire eltelt az idő. Pedro haza fuvarozott minket majd én dobtam egy gyors zuhanyt és már csak a ruhám kellett kiválasztanom. Mivel házibuliról van szó, nem akartam túlozni így csak egy fekete szakadt farmert és egy fehér haspollót vettem fel + smink és a Vanses cipőm. Kész is voltam és mondtam Pedronak, hogy előbb fuvarozza le azokat akik nem tudnak lejutni sehogy sem. Addig én elgyalogoltam Pedronal és útközbe beszéltem apámmal.

📞
Apja: Na szia kicsim, valami baj van?
Me: Nem, csak szólni akartam, hogy ma bulizni fogok.
Apja: Mi? Kivel? És hol?
Me: A barátaimmal, házibuli lesz. Ha ennyire aggódsz akkor mondhattad volna, hogy ha valamerre készülök, szóljak hamarabb, hogy érkezz lelkilek felkészülni rá.
Apja: Igen aggódok, és nem mehe... - és itt kinyomtam. 

Amúgy is elmentem volna, ha tud róla ha nem.

Odaértem Pedronal és már Aaron is kész volt. Teljesen véletlenül ugyanúgy öltöztünk fel. Szintén egy fekete szakadt farmert vett fel és egy fehér pollót. Annyi volt rajtunk más, hogy neki a cipője egy fehér Nike Air Force volt nekem pedig egy fekete Vans. Végignéztem rajta majd magamon. És elkezdtem nevetni.

-Mi olyan vicces? Valami rajtam? – kérdezte.
-Majd ha végignéztél rajtam és magadon is, rájösz. – majd végignézett rajtunk és már értette.
-Annyi a külömbség, hogy te rajtad jobban ál. – majd kacsintott rám.

Én csak elmosolyodtam, és ujra álmodozni kezdtem. Miért bókol nekem? De hisz barátnője van Sophie, ne álmodozz már ismét. Vitattam meg az agyamba a dolgokat. Pedro eljött értem is elvitt éngem is a házibuliba. Beth már ott volt. Megittunk Bethel egy felest és Pedro kijlentette hogy most szigorúan mindenkinek kell ennie valamit, mert nem akarja hogy bárki is rosszul legyen. Kijelentette azt is hogy:

-Aki már szobára viszi a csajt, az talál óvszert az éjjeli szekrénybe.

Milyen figyelmes lett Pedro. Miután mindenki telizabálta magát, elindult a buli. Hangos zene, tánc, énekelések, ivások. Ekkor el is ment Pedro elhozta Aaront, majd szólt hogy indulhat az akció.

Beth szólt Niconak.

-Ne mondj semmit, csak hunyd be a szemeid. – Nico behunyta a szemeit, majd Beth bekötötte a kendővel.

Ekkor Pedro bejött és bekapcsolt egy lassú zenét és tette az úját a szája elé, utalva arra hogy kussoljon mindenki. Majd bevezettem Aaront és Beth levette a kendőt Nico szemeiről. Nico és Aaron megölelték egymást, és mindenki elkezdett fütyülni, visitgálni és ilyesmiket.

-Jó újra látni tesó! – mondta Aaron.
-Hiányoztál. – mondta Nico.

Annyira jó volt látni hogy boldogak. A mosolyt nemlehetett levakarni az arcukról, nem mintha nem ez lett volna a cél, de hát na. Nekem is jó érzés volt boldognak látni őket. Kevés ilyen őszinte barátság van. Nico és Aaron kimentek hogy nyugisabb helyen beszéljenek. Kiment utánnuk Pedro is Nico megölelte őt majd tette hozzá: Kösz testvér hogy megrendezted ezt az egész bulit, de még jobban tetszett a meglepetés. Nemfogom elfelejteni! Aztán Pedro magukra hagyta őket hogy had beszélgessenek. Ekkor mi Bethel megittunk még egy felest és elkezdtünk táncolni. Kis idő múlva bejöttek a fiúk is. Beth "elrabolta" Nicot és én egyedül táncoltam a lassú zenére. Egy meleg kezet éreztem, ahogyan cirógassa a kezem. Megfordultam és Aaron volt. Olyan édes, és ah. Megfogta a kezem.

-Kisasszony – mosolygott – egy táncra felkérhetem?
-Miért is ne? – mosolyogtam vissza majd elkezdtünk együtt táncolni.
-Köszönöm ezt az egészet Sophie. – köszönte meg Aaron.
-Pedronak jár mindenért a köszönet. Én csak segítettem neki összehozni ezt az egészet, de szívesen tettem. – mosolyogtam rá.

A zene vége felé már ölelkezve táncoltunk, a szemeim becsuktam és kis puszikat éreztem a nyakamon, amitől kirázott a hideg de jó érzés volt. Majd mikor vége lett a zenének Aaronnak megcsörrent a telefonja.

-Neharagudj, de fel kell vennem. – nézett majd ahogy indult ki nyugisabb helyre rámkacsintott.
-Persze menj csak, hagyj itt. – mondtam a levegőbe.

Az előbb a nyakam puszilgatja, most meg itthagy. Ahj..

ixoxo_