Lehetetlen felejteni

I.03

BULIRA FEL.

-Mit kap vissza Sophie? – kérdezte Nico.
-Hát csak.. – mondta Pedro, én pedig közbevágtam – csak hogy matek dogát írtunk és nem segítettem neki. Jó köcsög voltam ma, ez nem az én napom. – mondtam, majd valamilyen oknál fogva elhitte.
-Jah. – vágta rá Nico. – és hétvégén merre vagytok? Elmehetnénk bebaszni valamerre.
-Én házibulit szervezek, úgyis már rég volt nállunk házibuli. Ohh.. – mondta Pedro.
-Miaz? – kérdeztem „aggódóan".
-Csak jut eszembe.. – mondta lehangolva Pedro. – szombaton a szüleimnek vendgei érkeznek. De sebaj, megoldom valahogy.
-Még szép hogy megoldod. – mondta Beth.
-Na jó én megyek haza. –öleltem meg Bethet és Pedrot. Mikor öleltem Pedrot a fülembe súgta – ma este nálam tali Bethel – ezzel én el is indultam.
-Sophie, haza kísérjelek? Úgyis arra megyek. – kérdezte Nico.
-Persze nyugodtan. – vágtam rá és elindultunk. – Ma nem is láttalak.
-Csak a harmadik órára értem be. Volt egy kis dolgom.
-Értem.
-És mi új volt ma a suliba?
-Semmi érdekes, még mindég Kennedyről cseverésznek.
-Még fognak is. Neki sem lenne ilyen nagy az egoja ha nem róla beszélnének napiszinten.

Mire hazaballagtam még kicsit beszélgettünk. Itthon az irányt a fürdőbe vettem. Engedtem meleg vízet és lazúltam egy órát. Ezután kiszáltam a kádból, megtörölköztem és egy szükszáru nadrágot vettem fel egy pollóval. A hajam megszárítottam és egy hajvasaló segítségével begöndörítetem. Ritkán szoktam így viselni a hajam, pedig mások szerint nagyon is illik. Hagytam egy üzenetet Bethnek és el is indultam Bethnél.

💭Me: készülődj el, megyünk Pedronal, meg kell beszélnünk egysmást.

Mire odaértem Bethékhez, hát perszehogy még nem volt kész. Azt díjjazom hogy én is néha annyi ideig készülődök mint egy menyasszony, de hogy ő rá egyfolytába várni kell. Ahh.. Miután kész volt Beth is, elindúltunk Pedronal. Pedro már kint várt a kapunál majd bekísért minket a házukba.

-Azt hittem, hogy már le fogunk bukni Nico előtt. – mondt Pedro.
-Én csak arra lettem volna kiváncsi, hogy milyen dumát nyaltál volna be neki. – mondtam.
-Na gyerekek a dolgunk a következő. Felhívom Aaront és vele is megbeszéljük a dolgokat. – mire kimondta, már tárcsázta is Aaron tel. számát.

📞
-Pedro? – szólt bele Aaron.
-Aaron?
-Miujság, hogy vagy?
-Az most lényegtelen hogy én hogy vagyok, amúgy köszi jól, – itt Bethel elkezdtünk nevetni – most rólad van szó. – itt elmagyarázott Aaronnak mindent és ahogy észrevettük tetszett neki az ötlet.
-De Abbyról szó sem lehet hogy jön! – jelentette ki Pedro. – jól érezni akarjuk magunkat, nem egy tanárnénit akarunk ide, aki mindenbe beleszól. Te is tudod nagyon jól, ha jön Abby is te nem fogod magad elengedni sem annyira élvezni ezt az egészet. Mit ne mondjak arról, hogy ismételten nem akarok egy veszekedést csak mert neki nem tetszik a társaságod.
-Pedig szeretett volna jönni. – mondta Aaron.
-Nem azt mondom hogy nem kedvelem, mert amúgy jó picsa, betenném neki, bocs Aaron, csak őszinte vagyok – itt ismételten felnevettünk Bethel. – csak ezt a bulit, most hagyja ki. Úgyis csak bedobná a feltékeny, durcis barátnőt ha meglátná milyen csajok vannak itt. – kacsintott ránk Pedro, mi pedig elmosolyodtunk.
-Elmész a kurva anyaádba Pedro. – nevetve mondta Aaron. – de oké, megbeszélem vele, hogy majd legközelebb eljön velem.
-Csak legyen legközelebb. – utalt valamire Pedro.
-Ezt hogy érted? – kérdezte Aaron.
-Hát testvérem figyelj. Ha meglátod milyen csajok vannak most mellettem, és ez még semmi ahoz képest hogy hány csaj fog jönni, hidd el nem sok kedved lesz visszautazni Cancumba. – nevetett Pedro. – egyébként meddig maradsz?
-Hűséges vagyok Abbyhoz. Szivesen maradnék, de csak 1 hétről van szó.
-Szavadon foglak. – mondta Pedro.

Ezután még egy kicsit beszélgettünk. Megebeszéltük, hogy holnap suli után kidíszítjük azt a házat amit Pedro rendezett. A pia már megvan rendelve csak el kellesz majd szálítani. A hangfalokat is majd beálítsuk, és mindent elkészítünk Pedro elképzelése szerint. Út közbe hazafelé megbeszéltük Bethel hogy ma náluk alszom. Elkísért haza és összeszedtem a cuccaim. Smink, ruha amit holnap felveszek és a suliba a tankönyvek. Bethéknél megvacsoráztunk és „filmmaratont indítottunk". Film nézés közbe berezgett a telefonom.Apja írt.

💭Apja: Szia hercegnőm! Minden rendben van? Suliba nincsenek gondok? Puszillak, hiányzol nagyon. Szép álmokat kicsim.

Nem írtam vissza, mert ahoz már se erőm se kedvem nemvolt. Nem tartott sokáig a „filmmaratón" mert hamar bedobtuk a szunyát.Reggel fél nyolckor keltünk fel.

-Úristen Beth, miért nem álitottál ébresztőórát? – kérdeztem kiakadva.
-Te is álithattál volna! – vágta rá.
Miután abbahagytuk a veszekedést gyorsan felöltöztünk és kisminkeltük magunkat. Mire az órára néztünk 7:55öt mutatott.
-Már úgysem érünk be. – mondtam nyugodtan.
-Milenne ha ellógnánk a napot? Jöhetne Pedro is, és több időnk lenne rendezkedni. – mondta Beth.
Gyorsba hagytam Pedronak egy üzenetet.

💭7:57
Me: Halooo? Ne menj be az első órára, a parkban várunk.
8:22
Pedro: Hol a faszba vagytok?
Me: Ugye bementél az első órára? Nemhiszem el hogy ennyire szereted a matekot.
Pedro: Egyenesen imádom. De ti miért nem jöttetek be?
Me: Elkéstünk mert a drága Beth nem álított ébresztőórát.-.-
Ekkor Beth rá írt Pedrora.
Beth: Mert mondjuk Sophie is álithatott volna-.-
Pedro visszaírt nekem.
Pedro: Jó neveszekedjetek:D Első óra után ott vagyok, addig rendezzetek magatoknak igazolást és akkor a parkban tali. Puszi csajok.

Elmentünk igazolásért és a parkban találkoztunk Pedroval. Megölelt minket és kerdőre vontuk, hogy hogy tudott eljönni.

-A tanár benyalta a dumám hogy mennyire rosszul vagyok, és mondta, hogy inkább menjek haza nem hogy még valakit elfertőzök. Azt is mondta hogy igazolás se kell csak menjek már. – mondta Pedro majd elkezdtünk nevetni.
-Félt ne hogy ő is elkapja ezt a durva „betegséget". – mondta Beth és ujra elkezdtünk nevetni
Ezután egészen délutánig (16:00ig) csak a házat díszitettük ki, a piát szálitottuk el oda, a hangfalakat kötöttük be, és már minden tökéletesen kész volt a holnapi bulira.

18 órával későb..

📞Csörög a telefonom.

Pedro: Sophie elmegyek érted és Bethért is Aaron megérkezett. – hallottam mennyire boldog volt.
Me: Az szuper. – csak ennyit mondtam.
Pedro: Baj van? Majd beszélünk, indulok. – és le is tette a telefont.

ixoxo_