Utállak! //befejezett//

A következő csapás

Valamikor

Egy ideig elvoltam azzal a tudattal, hogy egy hülye negyedikes szerelmes belém. Sokan azt mondták, hogy ne szekáljam, mert szegény milyen szar lenne neki....... Az ilyen mondatokra ilyeneket válaszoltam:
1. Alacsonyabb
2. Negyedikes
3. Szőke hajú
4. Nem fekete hajú
5. Nem is mer hozzám szólni
6. Hülye
Stb. Mint írtam, nagyon jól elvoltam, amikor a fülembe jutott a hír: BETEG LETT. Ez azért volt jó, mert nem kellett a képét bámulnom..... Egy idő után visszajött a suliba....... Aztán megtudtam hogy nagyon rossz napja volt, és hazament..... Elkényeztetett kis barom....... Na mindegy....... Aztán megtudtam, hogy azt mondta, hogy mivel rossz napja volt, "letesz" rólam. Na, ekkor boldog is voltam és mélységesen fel is voltam háborodva. LETESZ??? Olyan volt mintha egy fogadáson lennénk és én egy tehén lennék, és mondaná hogy:
- Ez a tehén béna, leteszek róla.
Vagy mintha egy zacskó csipsz lennék: LETESZ, MINT EGY ZACSKÓ CSIPSZET???
Na mindegy.......azóta néha ilyen hangokat adok ki amikor eszembe jut:
-brrr
-fúj
-hahhh
-az a kis.....
-....nyhaj!
És nem tudtam vele beszélni...... Amikor odamentem hozzá kikerült...... Amikor a nevén szólítottam nem figyelt.........egyszer elkaptam a karját, de ő addig rángatózott, amíg el nem engedtem. Kis idő múlva, már beleboxoltam a levegőbe amikor eszembe jutott. Rebecca azt mondta, hogy majd ő beszél vele, de ezt azért nem tartottam jó ötletnek, mert féltékeny volt Rebeccára, és biztos azt hitte volna, hogy csak magának akar engem (?!). A végén már teljesen elegem volt. Már oda akartam menni és megpofozni őt. Nem tudtam mi tévő legyek..........