Utállak! //befejezett//

Az igazság

Utáltam azt a gyereket. Egyszer majdnem mellém ültették énekkaron. Rebeccának hála, nem történt meg. El kellett neki mondanom az igazat, de ő nem engedte.....elhatároztam, hogy az osztályuk előtt elmondom neki a dolgot. Akkor nem fog tudni elfutni. Így is történt. Egy nap pontban 1:30-kor ott álltam az osztálya előtt, és vártam..........és vártam...........és vártam. Végre kitárult az ajtó, és megláttam. Éppen jött ki a teremből. Megszólítottam:
- Hé, beszédem van veled- abban a pillanatban eszembe jutott hogy ez egy kicsit erőszakos kezdés- Úgy értem, beszélhetnék veled egy kicsit négyszemközt?
-A-a-aha.
-Meg akarom beszélni veled ezt a szerelem dolgot...
-Ki mondta hogy szerelmes vagyok beléd?
-Te!- te idióta. Gondoltam
-Hagyj békén ezzel!
-Szóval akkor nem vagy már szerelmes belém?
-Nem! Már a Szonját szeretem!- mondta dacosan
-Tényleg? Akkor végeztünk is........szia.
-Ne! Várj!
- Mi van?
-Az előbb hazudtam...... Még szeretlek.......te is ugye?.......-ez a mondat annyira felhergelt, hogy észre se vettem, hogy kiabálok
-Még hogy én?!!! Hogy képzeled ezt?!!!- és kezdődött is......elrohant.....utána rohantam:
-Nem, Nem szeretlek és nem is foglak! Azóta, mióta kimondtad azt az átkozott mondatot a szádon, csak menekülök tőled!!!! Azóta úgy szólítalak hogy: ő akit nem nevezünk nevén!!!-ordítottam magamon kívül.
A gyerek megállt. Megfordult és odament hozzám:
-Mi van?- kérdeztem
-semmi...csak..-de már nem volt ideje befejezni, mert Elfordultam és mentem haza. Elöntött a boldogság. Nem kellett többet rá pazarolnom az időmet. A folyosó végéről még visszafordultam, de a gyerek már nem volt ott. Elrohant.

Köszi hogy végigolvastad a könyvemet! Ez volt az első igaztörténetetem, amit leírtam Wattpadra. Remélem tetszett! 😀😃😄