Míg London el nem választ

Megszegtem

"Jani, szerinted az univerzum melyik szegletének melyik fekete lyukának a közepén nem szarom le, hogy Nessaj összepakolt Londonba bazdmeg."- rivall Pisti barátjára, aki éppen lelkesen ecseteli a holnapi nap eseményeit és, előkészületeit. Belé fagy a szó amint a göndör hajú férfi leizzadott homlokkal, kipirult arccal és, feszült állapotban rászól a Dark Souls miatt. Pedig ő tényleg nem akart rosszat. Egy pillanatra bele néz a zöld szempárba, majd csalódottan lehajtja fejét, és Pisti is visszafordul a fantáziadús játékhoz. Nem szól semmit, csak feláll és lassan elsétál a fürdőszobáig ahol belöki az ajtót, és villanyt kapcsol.

Megtámaszkodik a mosdó szélén, majd leveszi szemüvegét és megnyitva a csapot, megmossa arcát a frissítő hideg vízzel. Még ha fáradt is lenne akkor még felébresztené az éltető folyadék, de most nem emiatt öntötte magára. Azt akadályozta meg hogy könnycseppjei elszabaduljanak Pisti előtt, mert az csak olaj lett volna a tűzre, amivel még jobban felidegesítette volna társát, aki újabb káromkodás zuhatagot zúdított volna rá. István szavai minden egyes pillanatban mélyen tudták érinteni, főleg akkor ha veszekedés tört ki közöttük. Valószínűleg azért válhatott érzékenyebbé mert amióta bevallották egymásnak kölcsönös vonzalmukat és titkos pár kapcsolatban kezdtek el élni, jobban figyelt a másikra mint azelőtt. Hiába hogy férfi volt, voltak néha hiszti rohamai, kirohanásai és megesett hogy olykor-olykor álomba sírta magát egy-egy vitájuk során.

Vissza hajtotta fejét alap állásba, majd visszavette fekete szemüvegét. Szomorú tekintete bámult rá vissza a fürdői tükörből. Hosszú sóhaj hagyta el a száját amelyet egy hanyag váll rándítás követett, ezt követően pedig ki lépett a helységből.

Mióta Jani elvonult azóta körülbelül tíz perc telhetett el, Pisti pedig még mindig idegesen nyomkodta a kontroller gombjait. Nem akarta befejezni a játékot, a streamet pedig végképp nem, ezért megpróbálta a legjobbat kihozni az amúgy is fáradt formájából. Két másodpercre oldalra pillantott, de Janit furcsállta hogy nincs mellette, hiszen ő az aki a jó tippeket adta játék közben a nézőkön kívül. Most direkt úgy tette karaktere dolgát hogy direkt haljon meg.

- Srácok...- fészkelődik a székben. Tartsunk egy öt perc szünetet, addig benyomom nektek a pornós zenét.

Még pár másodpercig keresgélte a megfelelő remixet, majd elindította azután pedig kinyomta a hangot adó mikrofont. Lassan megfordult az ülő alkalmatossággal, levette a fejhallgatót, tekintetét pedig a falnak támaszkodó Jánosra emelte aki karba tett kézzel kémlelte ülő párját.

- Jani.... mi a baj?- vette fel a nyugodt hangnemet, kezét saját combjára téve.

- Semmi....- mondja halkan, majd újra leszegi a fejét, a földet kezdi el vizsgálgatni mintha olyan érdekes lenne.

- Jani, ne mond ezt mert kurvára látom hogy valami van- hadarja el egy levegővel a férfi.

- Azt ígérted nem leszel féltékeny....

Pisti már nyitná a száját valami frappánsabb válaszra de eszébe jutott a pár nappal ezelőtt tett ígérete. Amikor rászólt abban a pillanatban csak a játék idegesítette fel, de már a londoni út is rá tett egy lapáttal. De most nem is a britt főváros érdekelte, hanem az a két személy aki odautazik, de történetesen az ő Jánosa. Nessajra most vetélytársként tekintett, de nem mint videós hanem inkább az hogy melyikőjük dobogtatja meg a fekete hajú srác szívét. Hiába, hogy ő vallott neki szerelmet a szakadó esőben, akkor is most hiába hogy London nem egy Párizs, percek alatt megtudta bolondítani a ketyerét, megváltoztatta az ember gondolkodását, felerősítette a mélyen szunnyadó romantikust.

Most pár napig a másik videós érezheti Komzsik mesés, mézeskalácsos illatát, ő hallhatja édes kacaját és, ő hallhatja ahogy néha álmában motyog. De sajnos most a legrosszabb dolgok a fejében. Azok a rémképek jelentek meg elméjében ahogyan Nessaj érzékien simít végig János karján, elvesznek egymás tekintetében, majd egymás szájára tapadnak. Azután meg kitudja mi következhet, de most nem is akart abba belegondolni, jelenleg Jani problémáját akarta megoldani.

- Azt ígérted nem igaz? Te meg bólogattál, ergo, beleeggyeztél ebbe- tekint Istvánra szemüveges.

- Jó Jani, de te is láthattad volna a tény állást, bazdmeg. Éppen leestem arról a kibaszott fosról, te meg elkezded mondani Nessajt, amikor tudod hogy engem zavar, mert hogy "Jaj Nessaj-nak ilyen samponja van, Nessajnak ilyen pólója van"- tör ki Pistiből, miközben macska körmöket mutogatva hadonászik a levegőben, elvékonyítva a hangját.

- De én nem is mondtam ilyeneket...

- Ááá nem. Csak az elmúlt két napban, öt percenként.-húzza el a száját a göndör, miközben ujjaival dobol az asztalon.

- Hát de Pisti basszus... jó lehet hogy ez volt, de akkor is megígérted hogy nem fogsz...- emeli fel a hangerőt a fekete hajú,de Fábián ingerülten félbeszakítja.

- Hadjuk már a kibaszottas ígéreteket. Úgy csinálsz mint egy öt éves aki hisztizik a boltban a dömperért, akinek az anyja "megígérte" hogy megveszi miközben csak kussoltatni akarja- áll fel Pisti a székből és, mint egy felbőszült bika, úgy ront Jani felé aki megrémülve tapad a falhoz.

- Hogy ne legyek féltékeny, baszki? Itt van ez a műmájer, biztosan mindene jobb neki, ugye? Ilyen  disznót ki akarna? Erről van szó? Hogy én mindent megadtam neked, te meg? Jön London, nem kell dolgozni, nem kell a nézőkkel foglalkozni minek? Van itthon egy hülye aki megcsinál mindent, igaz? Elmentek, kivesztek egy faszom nászutas lakosztályt, aztán majd Nessaj jól megkúr, ha már én két napja nem! Ha ez kell neked bazdmeg, menj. Menjél bazdmeg, de utána ne gyere hozzám éjnek évadján, hogy összevesztetek a csajoddal, menjél Nessajhoz, biztosan jobb lesz. Majd elkényeztet mindennel, amit csak akarsz- kiabál rá, miközben idegesen hadonászik, Jani szemei pedig könnyekkel telnek meg a szavak hallatán. Inkább nem szól vissza, hiszen ha most kinyitná a száját, abból már nem sírás hanem egyenesen bőgés lesz. Lelkiekbe most összetört, végtelenül  szomorú amiért Pisti egy férfi kurvának gondolja őt, ráadásul még úgy is kiabált vele mint egy utolsó ribancal. Fájdalmasan beharapja a száját, majd tekintetét nagy nehezen a kiabálástól kivörösödött arcú férfira veti.

- Tudod mit Pisti... örömmel belemegyek hogy lefeküdjek Nessajal...de ő legalább nem fog úgy beszélni velem mint egy kutyával- mondja a zöld szemű pár centire, miközben tekintetét mélyen a másik szem párjába fúrja, de még pislogni se pislog csak hogy határozottnak látszon.

Olyan félelmetesen nézett, és mondta el a szavakat amelynek eddig Pisti fül, és szem tanúja nem volt még soha. Ekkor üt belé a felismerés. Káromolta szerelmét, alaptalan dolgokat állított róla, mert elkapta a hév, elkapta az indulat, a jól ismert féltékenység. Már éppen ölelte volna szorosan magához barátját bocsánat kérés képpen, amikor az egy szó nélkül hatalmas pofont ad neki. A kéz nagyot csattan az arcon, piros részt hagyva maga után.

István a szégyenlettől nem bírja felemelni fejét, nem tud szerelme tekintetébe nézni. Ha önmagát megtudná verni, már réges-régen megtette volna és most Debrecen egyik kórházában feküdne fél kómásan. Jani lassan teszi le férfias kezét a pofon után, majd hangosan kitör belőle könny tenger, azután becsapva az ajtót a szobája felé fut. Ahogyan beér a szürke szobába, ledől az ágyára, majd már bőgve a párnáját szorongatja, de csak azért hogy tompítsa fülsértő hangját.

A másik helységben a göndör feleszmél a hirtelen kapott csapásból, majd vissza ül a Maxonomic székbe, megtámasztja fejét, kedvtelenül néz maga elé.

- Ez az Pisti bazdmeg.... sikerült elbasznod..megint- gondolja magában miközben megmarkolja barna, kunkorodó tincseit.

Most nem foglalkozik semmivel. Az ég világon semmivel. Hirtelen felindulásból véget vet a streamnek, nem érdekli hogy jönnek majd a kérdések, majd kimagyarázza valamilyen net hibával amit valami csoda folytán nem tudtak megoldani. Lassan-lassan teszi le karjait és fejét az asztalra, elnyúlik a fehér fa lapon. Fogalma sincs hogyan engesztelhetné ki azt az embert, akit már évek óta ismer, akivel megküzdöttek a problémákkal, és aki már a szíve közepén foglal helyét hónapok óta. De még talán abban sem biztos hogy ő teperjen a bocsánat kérésért, mert eddig mindig ő volt aki lépett ez ügyben. nagyot sóhajt tehetetlenségében, fejét jobb karjára hajtja valahogy úgy hogy kényelmes legyen.

Odakint, hét ágra süt a, vidáman csivitelnek a kis madarak, mégis az ő szívében most sötétség honol. Ha nincs Jani, ha nincs ki szeresse...akkor miért legyen boldog?

                                                              Vissza akarja őt szerezni.