Fegyvernek teremtve!

Minden probléma egy öltönyössel kezdődik!

Hello mindenki! A nevem Mark Jamison Howling és egy kurva kényes szituba kerültem ami az egész életem megváltoztatta. Azt kérdezitek hogyan? Nos épp azt akarom nektek elmesélni.

Péntek volt. Egy átlagos péntek másoknak, de nekem különleges. Igen különleges, ugyanis éppen most találkozom egy csapat új baráttal. Egy internetes oldalon ismertem meg a csapat karizmatikus (csöppet ego) de hihetetlenül szeretni való vezéregyéniségét aki nem mellesleg még egy nagyon csinos lány is , majd egy Facebook csoportban a többiekkel is megismerkedtem. Mondanom sem kell a lányok domináló többségben voltak, de egy nagyszerű csapat volt. Meg is beszéltünk egy találkozót, és most éppen oda tartok. Ritkán járok a fővárosban, de ha már itt találkozunk.
Lassan haladtam az utcán, a friss tavaszi szellő csiklandozta a nyakam. Hamarosan egy óra a találkozó pedig még odébb van pár utcával. Asszem ideje levágnom.  Befordultam egy kis utcába, majd elindultam. Pillantásom az utca közepén felszerelt tányértükörre esett, amely egy fekete öltönyös alakot mutatott utánam befordulni. Először nem tulajdonítottam neki különösebben nagy fontosságot, azt gondoltam csak egy éppen az ebédszünetéből visszatérő irodai alkalmazott lehet. Bár a véleményem egyből megváltozott, mikor az utca végén befordult egy másik ugyan olyan alak. Mikor odaért elém megállt, és hamarosan a mögöttem lévő is így tett. Mivel az utca szűk volt, nem tudtam elslisszolni mellette csak úgy. 
- Elnézést uram, de sietek. El tudna engedni? - kérdeztem a legudvariasabb mosollyal.
Semmi válasz, a fickó a sötét szemüvege mögül továbbra is engem bámul.
- Azt mondtam sietek, bazdmeg! -ordítottam rá.
- Mark Jamison Howling? - kérdezte hirtelen a fickó.
- Honnan tudja a nevem? És ki a fene maga? - kérdeztem kissé megijedve.
- Ma 12:30-kor megtalálták az összeégett holttestét egy sikátorban. A mai naptól fogva ön nem létezik már az élők között. Legalábbis hivatalosan nem. - mondta olyan nyugodt hangon mintha csak egy gyereknek mondana mesét.

A következő pillanatban egy ütést éreztem a tarkómon, majd a föld felé zuhantam. Mielőtt még elájultam hallottam, hogy a férfi egy rádiószerűségben beszél valakihez:
- A célszemély elfogva! Ismétlem a célszemély elfogva!
- Rendben, azonnal szállítsák ide.
Többet nem hallottam, ugyanis drága öntudatom ezt a pillanatot választotta arra hogy elhagyjon. Hát úgy néz ki a talira már nem érek oda srácok bocsi.

Egy cellaszerűségben tértem magamhoz. Bekasztliztak, mint valami bűnözőt, pedig nem is csináltam semmit. Dörömbölni és ütni kezdtem a cella ajtaját, de ezzel én is tudtam hogy nem érek el semmit. Mégis tenni akartam valamit, tudni akartam mi a fene folyik itt. Hirtelen a szoba négy sarkából megszólalt egy hang.
- Látom felébredt 4-es számú. Kiváló.
- Kik maguk, hová hoztak és mit akarnak tőlem? - ordítottam egyszerre a kérdéseimet, de mikor észrevettem honnan szól a hang csalódtam. Beépített hangszórók voltak a falban.
- Sok kérdése van 4-es, de legyen megkapja a válaszait. Az én nevem Dr. Meqcol, ön egy szupertitkos bázison van, és hogy mit akarunk magától nos az roppant egyszerű: Őn az új kísérleti alanyunk a Weapon X projekthez.
- Weapon X projekt? - a név ismerősen csengett de nem tudtam hová tenni.
- Ó majd meglátja. Az első fázist egy kis pihenés után megkezdjük, és ha sikeresen túléli jöhet a második, majd a harmadik. Remélem ön nem lesz olyan baklövés mint az ön előtt lévő 3 alany - mondta sejtelmesen a hang, majd elhallgatott és nem is szólt többet.

15 perc. Ennyi idő kellet hogy feladjam, és elaludjak a cella ágyán. De abban a 15 percben minden lehetséges kiutat megpróbáltam fellelni. A szellőző túl picinek bizonyult, az ajtó nem volt opció robbanószer nélkül,  ablak pedig nem igen volt. Szomorúan rogytam le a cella padlójára. Fáradt voltam, mert korán keltem a találka miatt, és ez épp most kezdett visszaütni. Körbepillantva a szobában megláttam egy ágyat a falnak támasztva. Egyszerű volt, matraccal rajta egy takaróféleség és kispárna. Odavánszorogtam, majd a kispárnát a falnak támasztva ülő helyzetben (de még éppen kényelmesen) nekidőltem a falnak, magamra húztam a takarót, és lehunytam a szemem. Eldöntöttem bármit is terveznek velem túl fogom élni, kerül amibe kerül.

Helló All :D 
Wolferzero újra itt :D Na szóval ez a könyv csak úgy született, de az első fejezetet kifejezetten a Wattpaders/ Lucifer pokla nevü facecsoport tagjainak ajánlom függetlenül attól, hogy volt e az illető  Wattpad talin vagy sem :D Ja és @Tensid remélem nem ölsz meg a jellemzésért nagyon xD :P 
Wolferzero kilép :D