~Adrien szemszöge~
Végre, ma nem fogok elkésni azért, mert Halálfej egy gonosztevőt szabadít ránk! Így talán még időben odaérek az iskolába! Viszont úgy nem, hogyha egy PIMASZ KIS KWAMI NEM HAJLANDÓ RÁM HALLGATNI!
-Plagg!! Gyere már, miattad elkések a suliból!
-Nem!
-PLAGG!!!!
-Addig nem megyek, amíg nem adsz Camembert-et!
-Most szórakozol velem? Mind elfogyott!
-De éhen halok!!!
-Nincs időm venni neked sajtot, azonnal mennünk kell!
Hirtelen rendőrautók hangja hallatszódik Párizs utcáiról.
-Na már csak ez hiányzott, de így legalább újra láthatom az én Bogárkámat!
Pár pillanat után megrázva a fejét felébred az álmodozásból, mivel kis kwamija közbeszólt.
-Na, mégsem olyan sietős? Várj, előbb ADJ ENNIII!!!!
-Nem, most mennünk kell, nem várathatom meg Katicát! Plagg, karmokat ki!
Átváltozott, de nem éppen a szuperhőssé, Macskává, hanem csak egy átlagos macskává.
-És most menjünk, mentsük meg Párizst! De mi történt? Miért vagyok ilyen kicsi?
-Te idióta, nem adtál nekem kaját, ezért változtál ilyenné!
-Pff...ugyan már, ez nevetséges!
-Hát, pedig ez van!
-Mikor ettél utoljára?
-8 órája!
-Jaj ne...a te esetedben ez tényleg sok idő!
-Na...mondom hogy a te hibád!
Nathalie eközben Adrient keresi, hogy elvigyék őt a suliba.
-Adrien, ott vagy?
Jaj ne, most mit csináljak! Azt fogják hinni, hogy eltűntem!
Közben Nathalie kinyitja az ajtót, de csak egy kis fekete macskát talált helyette.
-Hmm...Adrien vajon hol van? Lehet hogy elindult korábban?
-Hmm...azt hittem sokkal mérgesebb lesz, de úgylátszik senkit sem érdekel hová tűntem! Nathalie, itt vagyok!!!
-Nem hallja, te észlény!
-Mr. Agreste nagyon nem örülne, ha meglátná, hogy egy állat van a házban! Sicc...Hess...Kifelé!!!
Kikergette az utcára és bezárta a kapukat!
Hát ilyet, még az otthonomból is kitiltottak! Áá...ott van Katica! Jobb lesz ha követem!
~Marinette szemszöge~
Na, de jó! Megint elkések a suliból Halálfej miatt! De nem is annyira nagy baj, hisz ma az első két órában dogát írunk! És én kihagyom! He-he!-gondolta magában, miközben Katicává változva már a levegőben, yoyo-ját hajítva suhant Párizs utcái felett az akumatizáltat keresve!
Közben a fekete kiscica futott utána az úton kb. hat méterrel alatta. Csak azzal nem számolt, hogy mivel ilyen kicsi simán baja is eshet.
-Mit keres egy ilyen védtelen kiscica a forgalmas utcákon?
Gyorsan a segítségére sietett és egyik tömbházról a másikra lendülve elkapta a veszélyben lévő jószágot, miközben két autó között lendült át pillanatok alatt.
Adrien halálra rémült, de érezte hogy valaki elkapta és észrevette, hogy aki megmentette az valójában a hős partnere.
Meghaltam volna? Ez a mennyország?-gondolta magában
-Nyugi! Amíg én itt vagyok nem esik bántódásod!-mondta Katica a kiscicának nyugtató hangon.
Erre lenyugodott és a szíve még ugyanolyan hevesen vert, de most már nem a félelemtől. Majd elkezdett hozzá dörgölőzni és dorombolni.
-Ahh...De aranyos!
Pár perc múlva leértek a talajra és onnan próbált keresgélni, majd hallotta a pusztítás zaját és elindult felé. Észre is vette a baj okozóját.
-Nocsak, kit látnak szemeim! Katica! És az ott meg mi? Csak nem lecserélted Fekete Macskát? Ha, ha, ha...
-Pff...Na majd meglátjuk ki nevet a végén!-mondta hangosan és magabiztosan az akumatizáltnak
Tényleg, hol lehet már? Ezt is egyedül kell elintéznem?-ezt viszont már aggódva mondta úgy, hogy épp csak a karjaiban fekvő macska hallotta
Ettől Adrien nagyon szégyellte magát, hisz megint fekete pöttyös partnere mentette meg őt és újra egyedül kell szembenézzen a gonosz erőkkel. De ilyen állapotban nem igazán tudna segíteni.
-Jólvan cicus! Menj biztos helyre!
Katica letette a földre a kis szőrgombócot, majd szótlanul visszafordult ellenségéhez és el is kezdték a harcot.
Addig a kiscica távolról figyelte az eseményeket és reménykedik, hogy Bogárkájának ne essen semmi bántódása.
...
Már egy ideje harcolnak, de egyikük sem áll nyerésre és a Szerencse talizmán is használatba került.
-Plagg, tennem kell valamit! Már nagyon kifáradt, segítenem kell neki, valahogy!
-És mégis hogy akarod te egymagad legyőzni ezt az ellenfelet? Még csak az erőd sincs meg! Ráugrassz a fejére és elkezded karmolászni, vagy mi?
-Ja, nem is rossz ötlet! Kössz!
-Édesistenem! Nem ismered az irónia szót?
Adrien mit sem törődve, amit Plagg mond, odaszalad, felmászik rá és elkezdi karmolni a fejét, akár egy veszett macska.
-Ááá...Mi ez??? Egy macska??? Szállj le rólam!!! Ez megőrült!!!
Katica felkelt a földről, de nagyon gyenge és sebezhető.
-Háá...és te még alábecsülted a kis cicust!-mondta büszkén
Levette róla a tárgyat, amiben az akuma rejtőzött, összetörte és megtisztította a gonosz kis pillangót.
-Csodálatos katicabogár!-és ezzel minden visszaállt a régi kerékvágásba
-Szép volt!-fogta az ölében lévő kicsi hőst és összeöklöztek
-De ügyes! Mintha tudtad volna, hogy bajban vagyok!
*Beep, beep
-Jaj, ne mindjárt visszaváltozok!
Letette a cicát és rohant egy olyan helyre, ahol senki sem látja.
-Tikki, pöttyöket le!-és már el is futott
~Adrien szemszöge~
-Hmm...visszaváltozik? Utánna megyek. Nem...nem...nem szabad megtudnom ki ő! De egyre kíváncsibb vagyok, ki lehet a lány a maszk alatt?
-Csak menj utána és megtudod!
-Nem, az nem lenne helyes!
-És megint kihagyod a lehetőséget?
-Inkább, mint hogy megutáljon!...Tényleg, nem tudod mikor változok vissza normálissá?
-Hát normális az sosem leszel, de emberré kb. Áhh...nemtudom, ilyen helyzet még sosem fordult elő!
-Jaj de vicces kedvében van valaki! És mi az, hogy nem tudod??? Komolyan, egy Fekete Macskával sem történt ilyesmi? Nem bírnék sok időt tölteni ebben a testben! *Sóhajt*
Na, mindegy! Addig járom Párizs utcáit, kóbor cicaként!
Köszi, hogy elolvastátok! Remélem tetszett! És már nagyon rég írtam utoljára ilyen sztorikat! Még bele kell jöjjek! De nagyon jó érzés újra írnom történeteket a miracolous-el kapcsolatban! Jó sokat fantáziálok, de ritkán foglalom írásba!Hamarosan jön a kövi rész is!
~Puszi!😘
