~Marinette szemszöge~
Micsoda szörnyeteg tehet ilyet egy ártalmatlan kiscicával! Meg tudnám ölni azt, aki ezt tette ezzel a kis jószággal! Jó, ezért ez túlzás hogy, megölni, hisz szuperhős vagyok, nekem az lenne a dolgom, hogy védelmezzem az embereket, nem megölni őket, de akkor is! Egy kis macska is ugyan úgy megérdemli a jó életet, mint egy ember! -gondolta magában, miközben hazafelé futott a fekete véres kisgombóccal a karjaiban. Majd a háza elé ért és bement az ajtón! De nem azon az ajtón, ami a pékségük részlegébe vezet, hanem a hátsó ajtón, hisz ha ott menne be, akkor a vendégek mit szólnának ahhoz, hogy egy lány egy szinte már haldokló macskát visz az üzletbe! Így hát bement a lépcsőházba, majd hogy nehogy észrevegyék a szülei, csendesen beosont a szobájába, mint egy nindzsa!
-Hu, végre, ez nehezebb volt, mint gondoltam! Umm...mármint nem te, cicus, hanem a helyzet volt nehéz, az út mire a szobámba jutottam!
-Marinette, ez csak egy macska nem kell magyarázkodnod neki, bár édes volt tőled, de nem kell!
-Ahh...Jóvan...Csak, tudod milyen vagyok, hogyha ideges vagyok, akkor elkezdek hadarni! És most tényleg ideges vagyok, főleg arra aki ilyesmit mert tenni ezzel a cukisággal! És ha már idehoztam a szobámba, akkor érdekel is a sorsa és nem hagyom hogy meghaljon, ha egyáltalán még él!
-Még él! Sőt, még két aurát is érzékelek a testében, pedig egy élőlényhez tudtommal egy aura tartozik! Szóval elég különös kismacska!
-Hmm...igen ez elég érdekes! Na, de most meg kell tisztítanom a sebeit, nehogy mégjobban megfertőzödjenek! És most még óvatosabbnak kell lennem, mint mikor elkezdtem a szüleim elől rejtegetni a szuperhős kilétemet! Ha megtudják, hogy egy macskát tartok a szobámba, nagyon mérgesek lesznek, főleg mivel mi nem tarthatunk a lakásban háziállatot, nehogy a péksüteményekre szőr kerüljön, és annak a vevők nem örülnének!
-Hát, ha a szuperhős titkodat meg tudtad tartani, akkor egy macskát titokban tartani mennyire lehet nehéz?
-Hát, majd meglátjuk!
A kismacska nem hallotta beszélgetésüket, mivel még mindig el volt ájulva! De Marinette már elkezdte őt ápolgatni! A sebeiről lemosta a vért, majd fertőtlenítőt tett rá és bekötözte azokat!
~Adrien szemszöge~
-Agh...Ki gondolta volna, hogy ilyen nehéz egy kóbor macska élete! És, most vajon hol vagyok? Mert nem úgy érzem, mintha az utcán lennék! Plagg...Hallassz engem? Ahh...hát persze hogy nem!-gondolta magában Adrien aggódva Plagg miatt, mivel még mindig nem adott életjelet magáról neki...
-Ajj...kérlek ébredj fel!! Ne halj meg!!-reménykedett hangos gondolkodással Marinette, miután befejezte a kismacska sebeinek bekötését, majd mindvégig mellett marad, amíg fel nem épül.
-Még velünk van, de az aurája, mármint az aurájai halványodnak! De még van remény!
-Ahh...Szegényke, min mehetett keresztül, ami ilyenné tette őt!
-Hmm...Nagyon ismerős ez a hang! De viszont a vékonyabb hang...Egyedül Plagg-et ismerem, akinek ilyen vékony hangja van, lehetséges hogy ő... egy kwami??? Akkor aki elhozott utcáról az egy kwami tulajdonosa??? Talán a bogárkám?-Macska félt kinyitni a szemét, mert akkor talán megtudhatja szerelme igazi kilétét, de ha nem teszi, akkor a lány halottnak hiheti.
Kinyitotta a szemeit és meglátta őt...
-Marinette...
Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy ilyen sokára hoztam ezt a részt, a többit megpróbálom hamar hozni, vagy lehet hogy egyszerre posztolok ki részeket a nagy lemaradásom kiengesztelésére! Na, de azért remélem tetszett és köszi, hogy elolvastátok!😘
