Kill or be killed [magyar] |ÁTÍRÁS ALATT|

Prológus

- Kész vagy? - kérdeztem Adamtől.

- Igen, megyek.

- Nem szeretném lekésni a buszt. - üvöltöttem az előszobán keresztül, majd beraktam a kocsiba a bőröndöt.

- Itt vagyok, nyugi, nem fogjuk. - mosolygott rám, majd beült a kocsiba, és elinditotta a járművet. Elköszöntem a szüleimtől és beszálltam Adam mellé.

Egy óra kocsikázás után megérkeztünk a sulihoz, ahol már várt minket mindenki. Kiszálltunk, kivettük a bőröndöket, és csatlakoztunk a többiekhez.

- Sziasztok. - köszönt ránk Jess.

- Üdv Fox, hogy vagy? - nézett le a nála fél fejjel alacsonyabb lányra, akinek az arca a piros árnyalataiban pompázott.

- Jól. -mondta egyszerű válaszát.

- Gyerekek, kérlek, fáradjanak fel a buszra, és foglalják el az üléseket. - bólintottunk, majd így is tettünk.

Mikor már mindenki elfoglalta a helyét elindultunk. Körülbelül fél órát mentünk, amikor dugóba keveredtünk.

- Mi történt? Miért álltunk meg? Menjünk már! - hangzottak el a hátsó ülésen lévő emberektől.

- Mindenki nyugodjon meg. - csitította őket a tanár. - A sofőr kinéz és megpróbálja kideríteni, hogy miért áll a forgalom, addig is maradjanak ülve. - mondta, majd helyet foglalt.

- Még is mi történhetett? - nézett rám a mellettem ülő lány.

- Csak a szokásos. - tártam szét a kezeimet, és vissza döltem a székbe.

- Biztos vagy te ebben? - kérdezte a mellettem ülő, az ablakot pásztázva.

- Miért? - néztem ki én is az ablakon. - Oh.. - vettem egy mély levegőt az útra nézve. - Adam, te tudsz valamit? - néztem a jobb oldalamon ülő fiúra, akinek fülhallgató volt a füleiben. -Adam! -vettem ki a kis készülékeket a füléből.

- Igen? Szóltál? - nézett rám barna szemeivel.

- Azt kérdeztem neked van valami sejtésed, hogy miért álltunk meg? - tettem fel újra a kérdést.

- Nem, biztos csak dugó van. - vont vállat.

- Nem... - nem tudtam befejezi a mondatom, mert egy vérfagyasztó sikolyt hallottunk kintről.

- Mi volt ez?! - kiáltott fel Charlotte.

Mindenki kiabált és járkált fel, s alá a buszon. Úgy döntöttem kézbe veszem a helyzetet.

- Emberek, figyeljetek, mindeki maradjon nyugodt, és üljetek vissza a helyetekre. Nem sokára megtudjuk, mi történt. - ültem volna le, de megállított valaki.

- Miért pont rád kellene hallgatni? Te itt egy senki vagy. - jelentette ki majd a többség egyetértően bólogatott.

- Na ide figyelj te kis... - ismét a sikoly. Mi történhetett? Most már engem is foglalkoztat.. Kimegyek. - Nem folytatom veled ezt tovább.-majd faképnél hagytam, és az ajtó fele igyekeztem, amikor Adam lépett mellém.

- Ne menj ki egyedül. - tette vállamra a kezét, én bólintottam, és követtem az ajtón kimenő fiút.

Mikor kiléptünk az ajtón vérfagyasztó látvány fogadott minket. Emberek futottak, ki tudja mi elől, és kiabáltak. Adamre néztem és ő is rám. Bólintottam, hogy menjünk, és elindultunk. Az első autóhoz mentünk, amit megláttunk segítség kérés reményében. Mikor a kocsihoz értünk Adam kinyitotta az ajtót, és a fickó aki eddig a volánnál ült kiesett. Én elfordultam, és az arcomat a tenyerembe temettem.