BÁRÁNYKÁM /H.S/

➡5➡

Lassan megfordulva néztem az ismeretlen arcát.
Miután észrevettem, hogy egy orvos kiült az arcomra a meglepődés.

-Jó napot! Ön Kinga rokona?- kérdezzte az orvos rám pillantva.

-Igen!- válaszoltuk egyszerre Harryvel. Egymásra néztünk én szúrós szemmel az ő arcán pedig látszottak a düh jelei.

-Most alszik de be lehet hozzá menni. Persze egyszerre csak egy ember- mondta komoly arcal.

-Rendben köszönjük. Mit találtak a szervezetében?- kérdezzte Harry az egész testével az orvos felé fordulva várva a választ.

-Kábítószert, alkoholt és még valamit, mint mondtam már. De már minden renden van.- válaszolt és halványan elmosolyodott.

Harry a cipője orrát kezdte bámulni majd elindult a korterem ajtaja felé.
A küszöbön állva vissza nézett mire komoran biccentettem.

Őszintén nem értettem miert akadtam ki ennyire. Talán azért mert igaza volt. Nem voltam figyelmes és elfeledkezztem arról, hogy Kinga engem vár valahol. Talán ebbe az egészbe nem kellett volna bele mennem. Ha azt mondom a bátyámnak, hogy rosszul vagyok talán lemond a buliról és minden ment volna renben. Erre fel most itt ülök egy korházi müanyag széken arra várva, hogy a legjobb barátnőm pasija beszéljen vele. Mekkora egy idióta vagyok. Hogy lehettem ennyire felelőtlen.

Harry kinézett az ajtón intve a fejével azt jelezve, hogy bemehetek. Sóhajom hallatán leült mellém.

-Ne félj minden renben van vele. Mennj be, szeretne látni...- mondta és rám pillantott. Ajkán halvány mosoly jelent meg.

-Rendben- suttogtam és elindultam az ajtó felé.

Miután beléptem a szobába és becsugtam magam mögött az ajtót Kinga ágyát kémleltem.

Éppen olvasott de ahogy hallotta az ajtó csukódását felnézett könyvéből. Mosolyt ejtett felém miközben én felé lépkettem.
Haja vállára omlott és egy korházi ruhában félig betakarva várta a mondandómat.

-Szia...- suttogtam és leültem az ágy melletti székre.

-Szia- mondta és várakozóan rám nézett.

-Sajnálom. El sem tudom mondani mennyire. Felelőtlen voltam és szörnyen viselkedtem. Nem szabadott volna ott hagynom téged, bele sem gondoltam hogy mi történhett veled. Egy idióta vagyok, tudom- mondtam és félve válaszátol tekintek óvatosan az arcára.

-Ne hülyéskedj. Nem a te hibád. Elfogadom a bocsánat kérésedet!- mondta és kuncogott egyett. Én is elmosolyodttam és egy szoros ölelésbe húztam apró testét.

Nyílt az ajtó és Harry lépett be rajta. Ránk nézett és elindult felénk.
Kinga másik oldalára ült és egy apró csókott nyomott az ajkaira.
Ahogy elhúzódtak egymástól nyílt az ajtó és belépett rajta az orvos.

-Úgy látom, hogy már minden rendben. Ha gondolják holnap haza mehet de csak saját felelőségre!- mondta és kifordulva a szobából maga után becsukva az ajtót.

Kingát szorosan megölelve szólok hogy lassan indulnom kéne. Így ő is átölel majd két puszit nyom az arcomra.

-Vigyázz magadra- suttogtam és én is adok kissé sápadt arcára egy puszit.

Kimentem volna a szobából, de Harry mély rekedtes hangja megállított.

-Várj haza viszlek. Úgy is el kell ugranom Kingáékhoz a ruhái miatt- mondta. Azt hittem kérdésnek szánta de kiderült, hogy nem. Határozottan nem.

-Oké...- mondtam halkan. Még mindig a történtek hatása alatt voltam. Magamat okoltam mindenért, és még most is igy gondolom. Ha gondolkodtam volna talán nem történnek azok velem és Kingával amik történtek. Óriási hülyének éreztem magam mindazért ami történt. Readásul még az is rátett egy lapáttal, hogy Harry bunkózott velem. Igaza volt és ez roppantúl rosszul esett, az ő szájából hallani. Borzalmas. És abba bele sem merek gondolni, hogy még mi történhetett volna ha Harry nem megy oda. Kinga megérdemli őt és ő is Kingát. Bár az első nap mikor találkozztunk nem gondoltam volna hogy majd a barátnőm életében is részt fog venni. Talán rosszul esett, talán bántott, és talán féltékeny voltam. Mire is? Nem tudom.

Mikor kiléptünk a szobából és becsuktuk az ajtót, azaz Harry becsukta, elindultunk a korház kijárata felé.
Harry egy parkolóba vezetett és egyett pittyogott az autója.
Mire feleszméltem már egy fekete BMW-ben ültem. Harry elindította az autót majd kigurult a parkolóból.

Kis idő múlva már Kingáék háza előtt álltunk. Abban a pillanatban nem is értettem hogy miért.

-Nem jössz be?- kérdezzte Harry és halványan elmosolyodott. De mivel még nem felejtettem el hogy szemét volt így nem-et intettem a fejemmel és így szoltam.

-Nem. Haza kell mennem readásul fáratt vagyok. Te meg úgy is mész majd Kingához- mondtam és kiakartam szálni az autóból de egy kéz vissza rántott.

-Figyelj. Mikor beszéltem Kingával a korházban azt mondta, hogy próbáljak veled össze barátkozni. Mondta, hogy elég ha este megyek be hozzá és addig is barákozzak meg veled. Biztos nem bánná ha itt lennél addig- mondta és közben elengette a karom.
Sohajtottam egyett majd egy bolintással válaszoltam.

Amint kiszálltunk az autóból Harry bezárta azt és elindult a ház felé.
Mindig is nagyon tetszett Kingáék háza.
Kivülről barack színben pompázott. Csodálatos kert vette körül és két szintes volt.
Ahogy az ajtó elé értünk Harry elővette a farmer zsebéből a kulcsot. Elforgatta azt a zárban majd benyitott a házba. Levette kabátját és cipőjét majd elindult a konyha felé.

-Kérsz valamit?- kérdezte átkiabálva a napallin. Utána mentem és leültem a konyha pult mögött álló székek egyikére.

-Nem kössz- mondtam és megráztam a fejem.

-Sajnálom, hogy bunko voltam csak aggódtam Kinga miatt. Nem akartalak hibáztatni vagy ilyesmi. Csak....- mondta volna tovább monológját, de én félbe szakítottam.

-Semmi baj- mondtam és halványan elmosolyodtam.

Az ő arcára is kiült egy mosoly. Arca két oldalán két gödröcske jelent meg amitől mosolyom szélesebb lett.

-Nem nézünk falamilyen filmet?- kérdezzte és megállt előttem.

-De, jó lenne. De akkor én választok- mondtam miközben a nappaliban elhelyezkedő kanapéhoz szökkentem.
Mielőtt leültem volna, a vállam felett ránéztem Harry-re aki nagy mosollyal indult meg felém. Valami furcsa érzés keletkezett a gyomromban de nem foglalkoztam vele.

-Oké- kuncogott még mindig-Mit akarsz nézni?- kérdeztte és lehuppant mellém a kanapéra.

-Nem tudom még. Valami vígjátékot- mondtam és a távírányító felé nyúltam. Miután bekapcsoltam a gigantikus tvt és elkezdtem keresgélni a letöltött filmek között. Kb fél orán át azon gondolkodtam hogy a Kémet nézzük vagy a Nagyfiúkat. Mind a kettőt nagyon szerettem. Végül a Kémet választottam.

-Csináljak pop-cornt?- kérdeztte Harry és már tápádzkodott is fel sejtve a válaszomat.

-Aham- hümmögtem. Ilyenkor annyira jó fej máskor pedig annyira idegesítő. Igaz nem ismerem annyira de azt már most tudom, hogy hangulat ingadozásai vannak. Pl mikor neki gurultam másodszorra. Nem is gondoltam volna, hogy egy olyan találkozásból ez lessz. És most tessék. Itt ülök arra várva, hogy az az ember aki lecseszett az utcán pop-cornt készítsen és filmet NÉZÜNK.

Elkezdődött a film. Néha-néha Harry-re pillantottam. A viccesebb részeknél, ahogy nevetett két gödröcske jelent meg az arcán ami még helyesebbé tette. A lányok többsége ettől a mosolytól az ágyában kötött ki. Nagyon szégyeltem magam azért, hogy nekem is nagyon tetszett az a modoly. Talán túlságosan is. Nem is merek mi lenne ha...ha összejönnénk? Nem is gondolok rá..
Borzalmas. Eközben néztem Harry arcát aki észrevette, hogy roppant feltünően bámulom. Beharaptam a szám és valamilyen okkból tovább néztem a mellettem ülő Harry arcát.

Harry egy hirtelen mozdulattal az arcomhoz hajolt és ekkor........