Életem lapjai ....

1.rész

1955. január 15.  

,,Abban a bizonyos 1954. évben kezdődött minden... Egy év leforgása alatt változott meg az életem. Fiatal, ártatlan hölgyből gyilkossá lettem. Mindezt egy napló miatt ... Az a bizonyos sötétbarna bőrkötésű kopott , de annál értékesebb napló miatt. Eme kis könyvecske a világot jelentette nekem , az életet s halált is egyben. Mielőtt Édesapám bevonult a hadseregbe, ezt adta nekem emlékül , s csak annyit fűzött hozzá : 

-,, Egyetlen kislányom , édes szívem egyetlen virága! Tündökölj tovább fényedben , s vigyázz eme értékre. Erre a kopott naplóra , az én naplómra. Esküdj meg a mindenható Istenre , hogy őrizni fogod egyetlen emléked rólam."

S , ezen szavakkal búcsúzott tőlem , az akkoriban 15 éves Amélie Durand-tól. Fájtak , ezen szavai nagyon fájtak . Nem tett ígéretet arra , hogy valaha is újra láthatom Őt. Emésztett a bűntudat , hogy nem szólaltam fel mielőtt kilépett volna a főkapun. Szerettem volna azt mondani neki , hogy  : ,,Drága Édesapám , házunk egyetlen ura ! Vigyázzon magára és kérem Önt alázatosan, térjen vissza hozzám." Felszólalhattam volna , de nem tettem. Hogy miért? Már magam sem tudom... Abban a percben -fiatal még bekötetlen fejjel- nem tudtam másra gondolni csak a naplóra. ,,Vajon mi áll benne?"

Szerettem volna tudni mit is rejtenek e bőrkötés alá zárt lapok. Ma már tudom... Sajnos eme lapok ,,elbeszélték" nekem Édesapám életét s , hogy milyen feladatokat hagyott reám..."